Akik – nem titok – Molnár B. Tamás szakblogger (alias Bűvös Szakács) által felállított tesztelési alapelvek alapján indultak felfedező gasztro-túrára, pontoztak teljes titokban, és szerencsére lefizethetetlenül. Az értelmi szerző, MBT nem jelent meg a Közgyűlésen, őt a könyv első helyére került (13,5 ponttal) Csalogány26 Vendéglő egyik tulajdonosa, az építési vállalkozóból étteremvezetővé avanzsált Pollok László képviselte. Aki meglehetősen erős hangon kiosztotta a jelen lévő szakmát, alaposan beolvasott, és mondott megszívlelendő igazságokat is annak címén, amikor felkérték, meséljen a titokról, az ő étterme miképp kerülhetett a dobogó legfelső fokára? Szerinte a siker egyértelmű titka, ha valaki nem áltatja magát azzal, hogy mennyire jó az étterme, nem kell tehát tennie semmit annak érdekében, hogy még jobb legyen. Aztán a beszerzési nehézségekről hallhattunk, Ausztriából hozott marháról, idehaza borjúnak vett marháról, és marhának vett borjúhúsról stb. Arról, hogy ugyan mitől vecsési nálunk idehaza minden savanyúság?! Miért nem lázad már fel végre a szakma e nyilvánvaló csalás jogán? Majd a sok fogást kínáló éttermek is terítékre kerültek, az egyik hozzászóló például amikor elmondta, hogy nála 100 féle étel van mindig az étlapon, az első helyezett Csalogányos azonnal kész volt erre a válasszal: azt az éttermet azonnal be kell csukni, mert ennyiféle ételt kizárt jól elkészíteni, az alapanyagokat megfelelően frissen tartani, és így tovább. Nem kavics került tehát a magyar vendéglátás állóvizébe e kis könyv megjelenésével, hanem hatalmas, óriási kő, olyan, amilyet Toldi tartott a kezében annak idején, Aranynál.