Földünk egyik legkisebb országában, Monacóban találni az egyik legnagyobb tengeri gyűjteményt. A múzeum épülete a Földközi-tengerbe meredeken nyúló hatalmas monacói sziklafal tetején, 85 méter magasságban emelkedik. A XIX. század végén tervezett gyönyörű házegyüttest, a tengerkutatóként is ismert, kalandos életű I. Albert herceg (1848-1922) alapította az "örök tavasz országában". Érdekessége, hogy az alsó emeletei közvetlenül a tengerparton találhatók, a két fő szint viszont a sziklaoldal fölé magasodik. A múzeum alapkövét még 1899-ben helyezték el és tizenegy évvel később avatták fel a kész épületet.
I. Albert herceget mindig vonzotta a tenger, különösen az akkoriban új tudományágnak számított oceanográfia megismerése. Ezért jeles tudósokkal vette körül magát és 1855-ben indult el első önálló kutatóútjára, kis hajójával a Hirondelle-lel. Kezdetben főleg a Golf-áramlat sajátosságait vizsgálta, de mélytengeri kutatásokat is folytatott. Később azonban új vízi járművével már az Azori-szigetekre is eljutott. Ott hatezer méter mélységből hozott fel mintákat a tenger vizéből, és a tengerfenék talajából is. Jól felszerelt laboratóriumaiban pedig gondos vizsgálatokat folytatott munkatársaival, miután számos parányi élőlényt és más tengeri állatot is talált. Az időközben trónra lépett herceg az általa elért tudományos eredmények bemutatására terveztette és építette meg ezt a múzeumot. A kiemelkedő kutatómunkájának elismeréseként 1909-ben megkapta az Egyesült Államok Tudományos Akadémiájának aranyérmét, miközben már tagja volt a Brit Királyi Földrajzi Társaságnak is.
Mielőtt a múzeumot átadták, a tudós herceg 1906-ban létrehozta a ma is működő Oceanográfiai Intézetet, amely azóta is fontos szerepet tölt be a nemzetközi tengertani kutatásokban. Ennek része lett azután a már említett reprezentatív gyűjtemény, amelyet naponta több ezer érdeklődő turista látogat meg. A monumentális múzeumi épület főbejáratán keresztül tágas előcsarnok fogadja a vendéget, ahol I. Albert szobormása látható, amint hajójának az I. Hirondelle-nek a a parancsnoki hídján áll.
A csarnokban néhány kutatóeszközt, mélytengeri gömböt, úgynevezett batiszkáfot állítottak ki. Ennek külön érdekessége, hogy a világhírű francia Cousteau kapitány készítette, aki 1957-től 1988-ig vezette az intézetet és a világ szinte valamennyi tengerét bejárta vele. Innen nyílik a gazdagon díszített tanácsterem, amely nemcsak tudományos konferenciáknak ad helyet, hanem nap mint nap többször is filmeket vetítenek a látogatóknak a mély tengerek élővilágról.
A bálnákat bemutató részben a hatalmas állatok csontvázait mutatják be, melyek között olyan is található, amelyet egykor I. Albert fogott. Érdekességként állították ki annak a tengeri tehénnek egy példányát, amely időközben - a túlzott vadászat miatt - kihalt.
Az első emeleten a néhai monacói herceg kutatóhajóinak modelljei és berendezései láthatók. A II. Hirondelle - amely már gőzenergiával működött - laboratóriumának az eredeti formája csodálható meg a kiállításon. A közelben pedig a mennyezeten függő állapotban egy hatalmas tintahal foglal helyet, amely egyike a legszebb itteni trófeáknak. A legnagyobb számú gyűjtemény azonban a tízezer különböző kagylót bemutató tárlat. A kiállított tengeri élőlények mellett érdekességnek számít az a grönlandi kajak, melyben egy eszkimó hasonmása foglal helyet.
Természetesen láthatók a kutatásokhoz egykor használt berendezések, felszerelések, például a mélységmérők, a vízmintavevők és egyéb műszerek is. Itt helyezték el I. Albertnek az Észak-sark szigeteiről aprólékos munkával készített térképeit és kézíratait is. De megtekinthető az a különleges, háromoldalú merítőháló, amely a herceg találmánya volt és több mint hatezer méter mélységig használták, sikerrel. Ezt egyébként csaknem fél évszázadon át a mélytengeri kutatás "világcsúcsának" tartották. Az épület legfelső szintjéről - ahová lift is vezet - csodás panoráma nyílik Monacóra. Ezen a helyen a gyermekeknek játszóházat rendeztek be és étterem is szolgálja a jó falatokra vágyó turistákat.
A múzeum alagsorában kapott helyet az akvárium, ahol nyolcvan tartályban több ezer, a Földközi-tengerből és a trópusi vizekből származó élőlény található. Közöttük nem kevés a rendkívül ritka halfajta is. A bemutatott állatokat természetes környezetükben tartják és táplálják. Egyebek mellett látni egy cápa lakta lagunát és a trópusi zátonyok színpompás nyüzsgésétől eleven világába is bepillanthatnak a látogatók. Megcsodálhatják például a lámpás-, a bőrönd-és a sziklalakó halakat, a borotvagarnélákat, a medúzákat és a murénákat is.
Sok család fordul itt meg naponta gyerekekkel, akik meg is simogathatnak néhány nem veszélyes tengeri állatot. A legnagyobb élményt azonban a trópusi vizek ezernyi csillogó, színes halfajtája jelenti. Az egyszínű és a tarka, a csíkozott és foltos, a tengerfenékhez alkalmazkodó és változó színűek sokaságában gyönyörködhetnek. Nem kevésbé a polipok, a rákok, a teknősök, a tengeri csillagok- és a sünök, a csikóhalak, az angolnák és a murénák változatos világában.
Akadnak viszont az emberre is veszélyes ragadozó halak, amelyeket teljesen zárt térben tartanak és mutatnak be a látogatóknak. Természetesen órákon keresztül csodálhatják a vendégek ezt az állandóan változó kavalkádot. Az állatokat gondos kutató munkával gyűjtik és a szállításukra, illetve a tartásukra is nagy gondot fordítanak. Az itteni akvárium egyébként a tudományos kutatás egyik központja is a világon, ahol a különböző halfajták szokásait, szaporodását és életmódját tanulmányozzák a szakemberek.
