A rendszerváltás óta eltelt harminc évben sorra tűntek el az egykori üzemépületek a főváros képéből, hogy helyükön sokszor átlagos irodatömegek tűnjenek fel. Ennek a barnamezős beruházási hullámnak a Nyugati pályaudvar tövéből induló Váci út is fontos részévé vált, aminek egyre belsőbb szakaszain tűntek fel a járókelők felé csillogó üvegpaneleket mutató óriások, amelyeknek végtelen sorát csak ritkán szakítja meg egy-egy olyan üdítő kivétel, mint például a GTC White House, ami egy századfordulós csarnokot is magába olvaszt.

A cikk szerzője kiemeli, hogy a bontások miatt az útvonal arca teljesen megváltozott, a folyamat pedig a következő években sem ér majd véget. A befektetők számára számos okból a telek leradírozása a célszerű, hiszen így a teljes ingatlan alá mélygarázs vagy egyéb célú pinceszintek kerülhetnek, a tervezés során pedig jóval kevesebb nehézséggel kell megküzdeni.

A Váci út 48./A-B.szám alatti épület tulajdonosa, a Sunbelt Holding is a teljes bontásban gondolkodik, így a modern ipari építészet klinkertéglás darabja teljesen eltűnne, és egy kétszázöt szobás, üzletembereket megcélzó, tucat-irodaház külsejű luxusszálloda épülne a helyén a tervek szerint:

De miért jelentene komoly veszteséget a ma itt álló épület elvesztése, és miért nem oldható meg a projekt a jelenlegi falak megtartásával, majd azzal harmonikusan létrejövő bővítéssel? Utóbbi kérdésre a pontos állapot ismerete nélkül nyilván nincs teljes válasz, a ma még álló, de bontásra ítélt struktúra megtartása azonban nyilvánvalóan nem jelentene megoldhatatlan problémát. Ez nyilvánvalóan szép gesztus lenne a modern örökség megőrzését fontosnak tartó főváros, a kerület vezetése, illetve a Budapest utcaképének változásáért aggódó városbarátok felé, a tervezett szálloda azonban így jó eséllyel csak kompromisszumokkal – kevesebb szobával, illetve kisebb mélygarázzsal – születhetne meg, csökkentve az építtető remélt profitját.

A helyi, illetve fővárosi védettség megléte híján üzleti szempontból indokolatlan, a tervezési költségeket feljebb tornázó, kisebb hasznot adó lépést a beruházó épp ezért nyilvánvalóan nem hozza meg, döntésével pedig nem csak a két világháború közti modern ipari építészet egyik utolsó budapesti maradványa tűnik el, de a már rég eklektikussá vált utcakép is tovább sérül - írja a portál.