PROFI
Most, hogy Szőke Kapitány és Badár doktor nyugdíjba vonult, nem tudok akkora durranásról beszámolni, mint amit a UPC azon döntése okozott, hogy a nemzetközi kampány szpotjainak felhasználása helyett bátor magyar mutációt gyártanak,  és így töltenek fel emócióval egy addig személytelen márkát. Ezért a gyatra felhozatalból egy másoknak talán átlagosnak tűnő óriásplakátot emelnék ki.


A feltevés, amiből a Skoda ügynökségének kreatívja kiindul, hogy minden férfi (még a legkifinomultabb lelkületű hűvös budai úriember is) egy kicsit hímsoviniszta, perverz disznó legbelül, véleményem szerint helyes. Ha minden férfi az, akkor – a gondolom megszólítani kívánt – fiatal yuppie, vagy a kapuzárás előtti pánik idióta korszakát élő menedzser (például én), és az állami szektor beszerzési pályázatát gondozó kávés Gizike után sóvárgó apparátus-ember is az. Szerintem tehát a plakát emiatt működik. Velem vitába szálló férfitársaim azt állítják, hogy még sosem kellett satuféket nyomniuk azért, hogy elkerüljék a koccanást, amit a karácsonyi Palmers citylightokba belefeledkezve kis híján okoztak? (Ha így van, nyilvánítsanak betegesnek, és bátran ugorjanak a következő cikkre.)

Azt gondolom, hogy a zseniálisnak azért nem nevezhető alapgondolatot mind a szövegírói, mind az art directori munka jól követi. A képi megvalósítást azért dicsérem, mert munkába menet egyik nap észrevettem egy fullos bringát piros fehérneműben –  igaz, az esős reggel okozta tompultságban az észlelés  két másodpercének  nagyobb része kiesett, ezért nem tudtam eléggé megstírölni. Aztán másnap megnéztem a macát, de beakadt, hogy miért van egy limuzin a másik oldalon. Escort-szervíz unatkozó milliomosoknak? Azt nem hirdetnék óriásplakáton.

Az autó mellé írt headline – „Skoda Superb. Jársz velem?” – szellemes magyarázatot adott a dilemmámra. Jó, nem kellett félreállnom a röhögéstől, de azért hálás voltam, hogy a gyarló ösztöneimen keresztül megkaparintott figyelmemet kiszolgálták egy kellemes üzenettel. Természetesen az emberben bujkáló ösztönlény mindjárt meg is adja a fősorra a választ: meg hát!


Két pici problémám azért akad. A gáláns csajozónak beállított fogyasztót mindjárt a plakát közepén megdobták 600 ezer forint extrával, ha betolja a kereskedésbe a leharcolt verdáját; illetve nem értem, miért kell a Fabiát is ugyanezzel az üzenettel népszerűsíteni – a sárga kisautó nem épp egy csajozós gépjármű. Vagy itt már a piros selymes bombázót szólítják meg, hogy akar-e a Fabiával járni?


CIKI
A nyertesek megváltozott életét videóüzenetek formájában bemutató kampányok óta a Szerencsejáték Zrt. reklámjai mélyrepülésbe kezdtek. A „Minden órában nyeremény!”-t, majd a fertőző betegség tüneteivel sor elejére törő szerencsejátékost követően megjöttek a nyereménynek öltöző emberek, akik, basszus, megölelnek az utcán – sőt, mivel bejutottak az autódba, a hátsó ülésről készpénznyereményt adnak át.

Azt gondoltam, hogy itt vége a mélyrepülésnek, de nem: a Tipp-Mix reklámokkal nem csak elérték az ingerküszöbömet, hanem jóval túllépték azt. Eleve az elmúlt 20 év reklámtermésének mélypontjára jutottunk, amikor megszületett a „Nő a szorzó!” kampány, és a helyzet tovább romlott akkor, amikor a foci Eb, majd az olimpia alkalmából elkészült a folytatás. Én nyüszítve menekülök, ha véletlenül tévé előtt talál egy ilyen, legutóbb baráti iszogatás alkalmával kezdtem hallgatóim számára érthetetlen hevességgel herótozni a sorozatot és szidni a reklámszakmát.

{video|id=463|width=425|height=344}

Próbálok rájönni, mi mozgatta a megbízót és az ügynökséget, hogy a kampány üzenete annyira kőbunkóra sikerült, hogy egy gondolkodni próbáló embert megdöbbent. Ha nő van a dologban (lásd előző példám), akkor a zsíros hajú, nagylukú atlétás, kibuggyanó sörhasú surmók tömegestül rohannak tippelni? De tényleg: hogyan járhat el ennyire felelőtlenül egy ekkora költéssel rendelkező ügyfél? Az a cél, hogy végképp megutáltassuk a reklámokat a magyarokkal? Eddig nem találtam más magyarázatot.

Akik nem látták a reklámot, kérem, ne engem ítéljenek el, nézzék meg és egyet fognak érteni: valóban ennyire tufának vagyunk nézve, és ugyanennyire kellemetlen a vizuális megjelenítés is. A focistát elgáncsolja egy gólyalábon járó miniszoknyás nő, akinek aztán bárgyú pofával jól a szoknyája alá néz, vigyorogva vizualizálja a „csúnyáját”. A tévénéző kínosan feszeng először, de a következőre már epét hány. Vagy én tévedek, és kimegy az előszobába és a határidő naplójába beírja, hogy holnap Tipp-Mix…

Nő, mert gólyalába van, és nőnemű is ez a huncut szorzó, tetszenek érteni, ugye? Nos, a megálmodók úgy gondolták, hogy lesz, aki nem, ezért a kampányt megtoldották egy rádiószpottal, ami gyakorlatilag elmagyarázza ezt a vicces kis dolgot: ja, hogy nő! Hahaha!

{video|id=464|width=425|height=344}

Ha valakinek van egy tikos (őszödis) felvétele arról, ahogy a kreatívok prezentálják ezt a briliáns ötletet az ügyfélnek, javaslom, dobja fel a kreatívonlájnra licitre. Ha esetleg valaki ott volt, javaslom a következő konferencián legyen lehetősége néhány percben beszámolni a szakma képviselőinek tapasztalatairól, lehessen neki kérdést feltenni, aztán hívják meg a büfébe valami erősre, és vigasztalják meg, ha elsírná magát.
 (A „Bármikor bejöhet” szlogen jó, csak légyszi, erre ne csináljanak egy magyarázó szpotot.)