Született:
1948. november 12–én, Miskolcon. „Csak születni mentem oda; a család Sajószentpéteren lakott. Apám bányatechnikus volt, anyám pedig rokonait jött meglátogatni a városba. Aztán megismerte apámat, ott is maradt.” Két húga van, mindkettő vállalkozó, egyikük Hollandiában.
Iskolák:
Az általános Sajószentpéteren. „Nagyon boldog életem volt, vívni, zongorázni tanítottak – Sajószentpéteren!” A gimnáziumot Mezőkövesden a Szent – későbbi nevén – I. László gimnázium kollégiumában tölti. „Ez egy katolikus iskola volt anno, a mi időnkben, a templomából egy százszemélyes hálót csináltak. De a tanári kar a régi maradt, a régi minőséget követelve. Rengeteget kirándultunk, bejártuk az egész országot, de például még láttam a Brandenburgi kaput is – fal nélkül. Azt hiszem, turisztikai érdeklődésem kezdete volt ez.” 1968. – gépjármű-villamossági műszerész. A többi iskolát már munka közben végzi; 1974.: vendéglátó szakközép; 1982: Közgazdaságtudományi Egyetem, külkereskedelmi szak.
Nyelvismeret:
Német, angol felső-, francia alapfok. „Egykori portásként, számolni viszont majdnem minden nyelven tudok.”
Munkahelyek:
1969-ben a család Budapestre költözik. A mama a Budapest körszállóban „zsurnálos”, vagyis naplóvezető. „Én pedig a Taurushoz mentem, Csepelre, koromrakodónak. Nem mondanám különösebben tiszta munkának, de itt fizették a legtöbbet. Márpedig Budapesten nekünk előlröl kellett kezdenünk az életet.” Majd 1969–70: londiner a Hotel Budapestben. Aztán a Duna InterContinental, 1981-ig. Innen a nyitó Fórum, ahol 1984-ig a Front Office Manager helyettese, majd öt év a bécsi Hotel Hungáriában, igazgató. 1989-től a Horwath Consulting magyarországi irodáját vezeti, ügyvezető igazgató (partner).
Család:
Második házasság, s ebből két fiú: nyolc- és kilencévesek.
– Hogyan lesz egy általában szénfekete koromrakodóból tiszta körmű londiner?
– Azt hiszem, anyám vendéglátós múltja inspirált.
– És milyen volt az élet az Interben?
– Fantasztikus, ez volt az első nemzetközi lánc(szem) Budapesten. Minden pozíció kihalásos alapon ment, nekem például hét évig tartott, amíg kasszásból portás lehettem.
– Nemsokára viszont egy valóban nemzetközi világba csöppent, Bécsbe.
– Meghatározó öt év, egy négycsillagos, 170 szobás szállodát igazgattam egy valódi piaci környezetben. Szerencsés ember vagyok: 31 éve nemzetközi cégeknél dolgozom.
– Bécsben talált önre a Horwath?
– Pontosan. Megkérdezték, hogy a hamarosan Budapesten nyitó irodájukat nem volna–e kedvem vezetni. Mondtam: de, volna.
– Kicsoda ez a Horwath? Véletlenül nem Horváth?
– Ha arra gondol, hogy magyar, akkor a válasz: véletlenül az. Bár ők is w-vel írták a nevüket. Két fiútestvérről van szó: 1915-ben vándoroltak ki Amerikába. Amikor a hatvanas években meghaltak, már övék volt a 3. legnagyobb könyvvizsgáló cég a világon.
– A Big Five-ból a harmadik? – A harmadik, a Big Five után.
– Vagyis ez a Big Eight... Azért az sem lehet nagyon kicsi.
– Nem nagyon. Hetven országban 400 képviselet; az éves árbevétel valahol másfél milliárd dollár körül.
– Hogyan tartják a kapcsolatot?
– Mi, a 11 európai ország képviselői évente háromszor, az egész cég pedig évente egyszer találkozik. Tavaly Hawaiion, idén Szingapúrban.
– Kinek és milyen tanácsokat adnak?
– Dolgozunk a turisztikai üzletben éppúgy, mint a szállodaiparban. Emitt kutatásokat, koncepciókat készítünk, amott pedig tanulmányokat, projektfejlesztést, segítünk a felújításokban, a pénzügyi konstrukciók összerakásában, az üzemeltető kiválasztásában, sőt, az eladást is levezényeljük. A WestEnd szállodájába mi hoztuk be a Hiltont.
– Miért nem az üzemeltet, aki épít?
– Ez ma már a világban így természetes. Valaki felépít egy ingatlant, ami történetesen egy szálloda. Ő nem ért hozzá, nem is érdekli, neki csak az építési költség megtérülése a fontos, tehát keres egy partnert, aki csinálja. Ekkor jövünk mi, s egy egyre szűkülő listáról válogatva találjuk meg végül is a kívánatos üzemeltetőt.
– Hogy látja a mai szállodásvilágot? Van még benne ember, vagy már fölfalta a gép, a technika, a sztenderd?
– Mindig elérkezik az igazság pillanata, vagyis az, amikor megtörténik a szolgáltatás. Onnantól már nem lehet javítani. Az vagy tökéletes volt, vagy nem. A szolgáltatást viszont emberek csinálják, akik nem tudnak állandóan azonos színvonalon dolgozni. Ezért szükségesek a sztenderdek: bizonyos munkafolyamatokat, módszereket szabályként kell írásba foglalni, hogy attól ne térjenek el.
– Az ön beosztása mellett – általában zárójelben – ez olvasható: partner. Mit jelent ez?
– A partner a cég meghatározó embere. Nem választják, ezt a pozíciót ki kell érdemelni. A partner tulajdonrészt is kap az üzletből.
– Hogy megy ez? Egyszer csak jön valaki és azt mondja: öregem, most már te olyan partnerszerűen nézel ki...?
– Valahogy így. Legfeljebb mindezt magázva.