Néhány kivédhetetlen szituációt leszámítva az angol főváros normál üzemmódban működött. Természetesen az ekkora tömeg okoz azért némi szervezési nehézséget. Pénteken reggel a gatewick-i repülőtérre tartottunk London felé. Az autópályán már ekkor kilométeres sorok álltak. Sofőrünk le is tért velünk az autópályáról és bájos kis London környéki városkákon keresztül igyekezett velünk elérni úti célunk.

Egészen addig London nyugodt képet mutatott, míg el nem értünk a Westminster apátságig. Ott pénteken százezrek igyekeztek jobban helyezkedni, úgy, hogy lássanak valamit az elképesztő tömegben. A nézők közül sokan zászlóba burkolták magukat rajongásuk jeléül. A tömegben egyszer csak azt vettük észre, hogy nem csak őket, hanem bennünket is fotóznak. Ennek oka, hogy a feleségem szándékosság nélkül ugyan, de kék-fehér-pirosba öltözött, jó témát adva ezzel az elkötelezett rajongókat kereső fotoriporternek.

London remekül bírta a felhajtást

Szombaton és vasárnap még mindig ezrek álltak, hogy bejussanak a Westminster apátsagba. Hogy miért? Az esküvői díszítést úgy hagyták, ahogy az pénteken volt. Az esküvőre érkezett turisták túlnyomó része egyébként még szombaton is a városban maradt. 

A hétvégén ésszel kellett közlekedni a városban és érdemes volt inkább korán elindulni, mert szombat, vasárnap délre a turista hadak ellepték a nevezetességek helyszínét. Elsősorban a Buckingham palotát, Westminster apátságot. Délután már nem volt érdemes mozogni a Piccadily Circus, a Covent Garden, vagy a Tower környéken. Mindennek tetejében háborúellenes, illetve anarchista tüntetések súlyosbították a helyzetet a Trafalgar Square-en. A nagy bevásárló centrumok, Oxford Street, Regent Street járdáin olykor mozdulni sem lehetett a turista siserehadtól. Még ekkor is, sokan viseltek esküvői szerelést, öltöztek angol zászlóba, az angol királyi család valamelyik tagjának maszkjába. 

Londonban azért el lehetett menekülni a tömeg elől: az embert felszállt a legendás piros emeletes buszra és kiment Chelsea-be, Fulham-ba vagy Hampstead nyugodt, zöldellő parkjaiba. A Hyde/park, a St. James’s Park ugyanis tömve volt.

Hétfő délben lassan kezd normalizálódni a helyzet, akinek kellett, dolgozni ment, és az angol fővárosban minden visszatért a normális kerékvágásba. Immár tömeg nélkül, lehet szeretni Londont, azért, ami. A Piccadily Circus kismillió színházában lehet előadás közben sort inni, jégkrémet enni, a Her Majesty Theatre, Őfelsege Színházában megnézni az Operaház Fantomját, a British Múzeumban sem lepnek fel percenként az ember lábára az 5400 éves, remek állapotban levő múmia megszemlélése közben, a West Cromwell Streeten is végre nyugodtan át lehet kelni, és a Hyde Park önjelölt szónokai körül is fogyatkoznak a bámész turisták.