– Nem. A Balatonnak, mint üdülőhelynek megvannak a maga problémái, amelyek közül a legfőbb, hogy a klimatikus viszonyok miatt rövid a szezon. Tudomásul kell venni, hogy annyi turista soha többet nem lesz a Balatonnál, mint amennyi a hetvenes években volt. Nagy a verseny a világban, rengeteg az üdülőhely, és amióta a volt szocialista országok polgárai is szabadon utazhatnak, találnak vonzóbb célpontokat is. Jelentős infrastrukturális és idegenforgalmi fejlesztésekre, változatos programokra, több wellness- szállodára és konferenciaközpontra lenne szükség, hogy újra fellendüljön a Balaton forgalma. Ami a budapesti ötcsillagos szállodákat illeti, a 2005-ös év általában jó volt, hiszen jelentős növekedés ment végbe az ötcsillagos piacon, de ezért meg kellett küzdeni, jelentősen növelni kellett a szolgáltatások színvonalát.
Milyen évet zárt tavaly a Sofitel?– A Sofitelnek ez nem a legjobb éve volt, hiszen éppen most vagyunk egy összesen 10 millió eurós felújítási program közepén. 2005 tavaszán kezdődtek a munkálatok, amelyek során megújult a hall, új éttermet – a várakozásainkon felül teljesítő Paris–Budapest Cafét –, kávézót és különtermeket alakítottunk ki. A lobby felújítása miatt csökkent a konferenciákra és szemináriumokra érkező vendégek száma, de a szálloda foglaltsága így is 70 százalék körül volt, ami megközelíti az ötcsillagos szállodák átlagát. 2006-ban folytatódnak a munkálatok: felújítjuk a szobákat és a régi konferenciatermeket. 2007-ben leszünk készen az egész szállodával.
Lehet, hogy az időzítés nem volt a legszerencsésebb, hiszen így éppen akkor nem tudnak elég sok vendéget fogadni, amikor Budapest idegenforgalma hatalmas konjunktúrát él át?– Én nem vagyok biztos abban, hogy ilyen távlatban kell gondolkozni. Sofitel szálloda lett belőlünk, és a Sofitel kívánalmainak megfelelően kell működnünk. Ehhez és a versenyhelyzetben a piaci pozíciónk megtartásához termékfejlesztésre volt szükség. Magyarországon 2000 volt a csúcsév. 2001 már nagyon nehéz volt, nemcsak a New York-i terrortámadás miatt, hanem azért is, mert akkor és az utána következő években, amikor amúgy is visszaesett a kereslet, sorra nyíltak a budapesti ötcsillagos szállodák: a Le Meridien, a Westend-Hilton, a Royal, a Four Seasons.
A szállodanyitásoknak még most sincs vége; hamarosan működni kezd a New York Palota, és az Andrássy úton is szálloda nyílik. Mi az ön prognózisa 2006-ra és a következő néhány évre?– Az, hogy milyen évek jönnek, rengeteg dologtól függ. Lényeges, hogy milyen a főváros szállodakínálata; az ideális az lenne, ha a kereslet szerint növekedne a kínálat. Meghatározó az európai, illetve az európai uniós gazdasági környezet, és fontos az is, hogyan teljesít az amerikai és a japán gazdaság. Az sem lényegtelen, hogy hogyan változik Budapest városképe és infrastruktúrája, hogy megépül-e végre a várva várt konferencia- központ. Sok olyan kulturális vagy sportrendezvényre lenne szükség, amely megtölti a várost.
Most nincs elég rendezvény? Ön szerint ezen a téren Budapest le van maradva Prágához vagy Bécshez képest?– Szerintem most a Forma–1 az egyetlen olyan esemény, amely sok fizetőképes turistát vonz Budapestre, és ezzel komoly hátrányba kerültünk a cseh és az osztrák fővárossal szemben. Prága a nyolcvanas években egy szürke hely volt, de olyan mértékben fejlesztették a várost, a közlekedését és az idegenforgalmi programkínálatot, hogy összességében vonzóbb lett, mint Budapest.
Addig, amíg Budapest is „megtalálja magát”, gondolom, küzdeni kell a konkurenciával. Mely szállodák a legnagyobb versenytársaik itt Budapesten?– Értelemszerűen a többi ötcsillagos hotel. De szeretném elmondani, hogy a kapcsolatunk korántsem csak a versengésről szól, hanem együttműködésről is. A nagyobb üzletet a szomszédos szállodák rendszeresen megosztják egymás között.
Sok mindent átélt ön a szálloda élén.– Ez biztos. 1981-ben kerültem ebbe a hotelbe, amikor – az osztrákmagyar szállodafejlesztési hitelprogram keretében – még épült. Ekkor a Malév és a Pannónia Hotels 50-50 százalékos tulajdona volt, illetve franchise-szerződése volt a Hyatt International lánccal. A rendszerváltáskor kft.-vé alakult. A kilencvenes évek vége felé egy nagyobb felújítás után a Hyatt Regency Budapest nevet kapta, majd 2002-ben a Malév eladta a tulajdonrészét az Accornak. 2003 júliusában a neve Sofitel Atrium Budapestre változott, idén nyár óta pedig Sofitel Budapest a neve.
A marketingtanácsadók valószínűleg óva intenének attól, hogy ilyen gyakran változtasson nevet egy hotel. A vendégek tudták követni ezeket a váltásokat? Elsősorban milyen országokból érkeznek?– Tudták; nem vesztettünk több vendéget, mint amennyi a felújítás okozta kényelmetlenség miatt normális volt. A vendégeink nemzetiségi összetétele nagyon vegyes, szinte a világ minden tájáról érkeznek hozzánk: németek, britek, franciák, olaszok, amerikaiak, japánok... Ennek a legfőbb előnye az, hogy nem függünk egyetlen küldőpiactól.
Személy szerint ön inkább előnyeit vagy hátrányait látja annak, hogy a szállodája egy nagy hálózat tagja? Mennyire hozhattak például önálló döntéseket a felújítás során?– A szálloda mindig is valamelyik szállodalánchoz tartozott, de a franchise-szerződés miatti együttműködés a Hyatt-tel más volt, mint most, amikor az Accor- Pannonia Hotels Rt. üzemelteti a szállodát. A felújítás során részt vettünk az új üzemelési rendszer kialakításában, és természetesen alkalmaztuk a Sofitel üzemeltetési és arculati előírásait.
Milyen ez az arculat? Mivel különbözteti meg magát a Sofitel budapesti versenytársaitól?– A Sofitel az Accoron belül a szállodalánc „ékköve”, a francia életstílus és életérzés megtestesítője. Kilenc alapvető azonosítási eleme van, ilyen például a könyvtár, a műalkotások jelenléte, a virágdekoráció, a Jean-Charles de Castelbajac által tervezett egyenruhák, a nyomtatványok, a reggeli, a Roget & Gallet fürdőszobai bekészítések vagy a Board Meeting Room. A stratégiánk egyik része a „back to the basic”, amivel azt próbáljuk kifejezni, mennyire fontosak nálunk az alapok: a reggeli vagy az ágy. A „MyBed” koncepció megvalósulásának köszönhetően például a vendégeinknek ergonómiailag kialakított ágy, tollal bélelt felső ágybetét, puha ágytakaró és négy párna biztosítja a tökéletes pihenést.
Nyáron lehetett hallani, hogy a Starwood szállodalánc megvásárolta a Le Meridien szállodáit. Ön szerint egyszeri esetről van szó, vagy a szállodaiparban érvényesülő tendenciáról?– Szerintem egyértelműen tendenciáról beszélhetünk. A globalizált cégek világpiacban gondolkoznak és terjeszkednek. Ez logikus is: ahhoz, hogy versenyképesek legyenek, el kell érniük egy bizonyos kritikus tömeget. Biztosítani kell, hogy egy vendég, aki egyszer megszállt egy szállodalánchoz tartozó hotelben, a stratégiailag fontos városokban megtalálja ugyanazt a márkát. Sorolni lehet a példákat: a Starwood, amihez a Sheraton is tartozik, megvette a Luxury Collectiont, majd elkezdte fejleszteni az új márkát, a WW Hotels hálózatot. Az Accor pedig megszerezte a Dorint hotellánc részvényeinek nagyobb részét, és azt beillesztette márkái közé. A Mariott megvásárolta a Ritz Carltont és a Ramada Hotels hálózatot. A felvásárlások nyilván folytatódni is fognak.
Idén lesz 25 éve, hogy ennek a szállodának az igazgatója. Nem unja még? Mik a további tervei?– Pályám kezdetén az Accor-Pannonia Hotels Rt. központjában dolgoztam különböző területeken, majd 1976-ban a Ferihegyi repülőtér vendéglátó egységeinek az igazgatója lettem. 1981-ben neveztek ki a szálloda igazgatójává. Szó sincs róla, hogy unnám; szeretném a kollégáimmal sikeresen befejezni a Sofitel Budapest felújítását, majd úgy üzemeltetni azt, hogy megállja a helyét a versenyben.
