Először rácsodálkozás a város esti fényeire, majd a busz kissé homályos ablakain át rádöbbenünk, hogy nem ugyanoda érkeztünk. Járt itt mindenki, de annak 15-20 éve már. Akkor Csajkák, Volgák, Zaporozsecek zötyögtek a végeláthatatlan, szürke sugárutakon, most Mercedesek, Audik, VW-k száguldoznak a fényárban úszó utakon.
Másnap a városnézés minden pontját felismerni véljük ugyan, a valóság mégis újra festi a képet. Az új kép rendezett, színes, tiszta. Monumentalitása azonban a régi. A hagymakupolák ismerősen köszönnek vissza, és megszépülve hirdetik a pravoszláv vallás mindenhatóságát. Az ikonosztázok ámulatba ejtők, a látvány pazar. A Kreml vörös falai mára már csak a művészetek titkos világát és a birodalom kincseit őrzik. Ennyi drágakő egy helyen, a világon talán csak itt, a Gyémánt Múzeumban van. A kincseket őrző gyűjtemény félhomályából a napfényben szikrázó Vörös térre érve az esküvői párok látványa is a régi. A Lenin Mauzóleum előtt nem áll már kígyózó sor. Fölösleges, hiszen általában zárva van. Mellüket jelvényözönnel borító tisztek sem sétálgatnak rikítóra sminkelt feleségükkel és copfjukban hatalmas fehér masnit viselő kislányukkal. Helyettük néhány árus borsos áron kínálja portékáját, a hajdan volt becses ereklyének számító kitüntetéseket és jelvényeket. Odébb kézi hangszóróval toborozzák a turistákat a térről induló városnézésekre.
A GUM Áruházba lépve meghökkentő a változás. A magára valamit is adó divatvilágcégek közül egy-egy üzlettel itt mind jelen van. Az erősen kifestett, szép szláv nők a párizsi divatdámákat megszégyenítő eleganciával demonstrálják a Gucci, Armani és Bulgari kollekcióinak nemzetek felettiségét. A kirakati modellek árai leginkább a New York-i árakhoz mérhetők. E téren a város más üzleteiben sem sokkal jobb a helyzet. Amiért viszont igazán megéri újra felfedezni a 11 milliós metropolist, az az orosz kultúra hihetetlenül gazdag kínálata. A képzőművészeti gyűjtemények fantasztikusak. A Tretyakov Képtár 60 kiállító terme után óhatatlanul rátör a látogatóra a lehangoló gondolat: méltatlanul keveset tudunk az orosz festészetről. Félő, a művészetek más ágaiban sincs ez másként. Akinek pedig az is megadatik, hogy a Nagy Színházban töltsön egy estét, tisztelettel adózhat az előadóművészek tökéletes élményt nyújtó teljesítménye előtt. Az állami költségvetés ugyan nem bánik szűkmarkúan a kultúra szentélyeivel, a nézőknek azonban nem jut dotáció. A jobb ülőhelyek akár 100 dolláros áron találnak gazdára a hivatalos jegyirodákban.
Ugyancsak mélyen kell azoknak is a zsebükbe nyúlniuk, akik igényes gasztronómiai élményekre vágynak. Cserébe azonban pazar miliőben fenséges kínálatot kapnak. Aki szerényebb környezettel is beéri, megfizethető áron válogathat sok hangulatos vendéglő kiváló orosz specialitásai között. Egy biztos, a kulináris élvezetek méltó keretbe foglalják a város kulturális kínálatát. A város lakossága is felnőni látszik a markánsan körvonalazódó új arculathoz. Az emberek kedvesek, előzékenyek, angolul is egyre többen beszélnek. Hiány semmiből nincs, pénzért minden kapható. Moszkva minden vonatkozásban érdekes. Újra virágzó, igazi szépségének kibontakozását a helyszínen látni páratlan élmény.
