Nem régen, csupán 1991 óta foglalkozik családunk vendéglátással. Előbb sörözőt, vagy hétköznapiasan mondva „kocsmát” vezettünk. Csak 1997-ben alakítottunk ki melegkonyhát, amit két évre bérbe adtunk. Miután visszakerült hozzánk az üzlet, egy új arculatot adva 1999 őszén nyitottuk újra.
Sok kötődés, baráti kapcsolat fűz minket Erdélyhez. Egy olyan vendéglátóhely kialakítása volt a célunk, ahová hazajön a vendég. Melegség és egyszerűség, a régi paraszti környezet fogadja, lehet ez akár a sík Mezőségen, vagy fenn a Hargitán… Az ételek egyszerű parasztemberek asztaláról valók, ahol a természet, az erdők és mezők közelsége érezhető a sokféle füvek, fűszerek által.
Erdély, mint szépséges tündérkert él a szívünkben. Végtelenbe nyúló bérceiről széttekintve tárulnak elénk mára lassan-lassan a köd homályába vesző, történelmünk dicsőséges és kevésbé dicsőséges korszakait idéző képei. De nemcsak képei, hanem illatai és ízei is. Transsylvania népeket összetartó hatása hosszú évszázadokon át egymással keveredő gasztronómiai hagyományok bölcsője lett. Jól megfért a román, az örmény, a zsidó, a szász és természetesen zömével a magyar konyha ízvilága. Itt nincs háború, gyűlölet és rosszakarat. Szívesen kóstoljuk más nemzetiségek kitűnő ételeit, sőt át is vesszük, beépítjük a sajátunkéba. A mi feladatunk, vendéglősöké, hogy széles körben közkinccsé tegyük ezeket az értékeket és megmutassuk a sokszor csak árnyalatnyi különbségeket, amelyek „mássá” teszik ételeinket. Természetesen nem törekedhettünk teljességre, hiszen lehetetlen bemutatni annyiféle erdélyi ételt megannyi változatával együtt. Inkább az a célunk, hogy időközönként újítsuk étlapunkat néhány újabb ételfajtával.
