Budapesten 1937-ben rendezték meg az első Nemzetközi Fürdőügyi Kongresszust. Ugyanebben az évben a Gellért fürdőben megalakult a Nemzetközi Fürdőszövetség, budapesti székhellyel. A jeles eseménynek az idén ünnepeljük a 75. évfordulóját. Illetve csak ünnepelnénk, hiszen valójában alig akad valaki, aki tudna erről. „Pedig a 75. évfordulóról való méltó megemlékezés kitörési pont lehetett volna a magyar turizmus számára” – mondja dr. Várhelyi Tamás, a Szolnoki Regionális Turisztikai Tudásközpont vezetője, oktató, kutató, aki folyamatosan figyelemmel kíséri a nemzetközi egészségturisztikai trendeket. A szakember tavaly részt vett a szakma legmagasabb szintű globális fórumán, a Global Spa Summiton Balin, és véleménye szerint megfelelő kormányzati kötelezettségvállalás mellett Budapestnek esélye lett volna megrendezni az idei Global Spa Summitot. „Ezzel nemcsak a hazai egészségturizmusra tudtuk volna ráirányítani a világ figyelmét – mondja Várhelyi –, hanem hazánk még jobban be tudott volna kerülni a nemzetközi kutatási hálózatokba.”

Várhelyi szerint a hazai egészségturizmussal az a legnagyobb probléma, hogy még mindig a régi séma szerint működnek a dolgok: infrastruktúrát fejlesztünk, miközben komplex termékek létrehozásával kellene foglalkoznunk. „A haszon egyértelműen a kezelésekből van, nem a fürdőbelépőkből. Ez olyan, mint az éttermeknél: az árbevétel tetemes része a főételekből tevődik össze, ellenben a nyereséget a borok eladása termeli ki. A nyugat-európai fürdőkben ez már jól működik, ott tudják, hogy a szolgáltatásokat csomagban kell kínálni a vendégnek, jól kell márkázni a terméket” – mondja.

„Az orvosi turizmus óriási üzlet a világban, ehhez minden adottsága megvan Magyarországnak, de a kormányzat részéről konkrét lépésekre lenne szükség. Hiába fejlesztjük a fürdők infrastruktúráját, ha ezek a fürdők nem működnek jövedelmezően. A Nemzeti fejlesztési tervben van erre pénz, csak normálisan kellene elkölteni” – állítja a kutató.