ht Né­hány év alatt majd an­­nyi mun­ka­he­lyet fo­gyasz­tott, mint ahány is­ko­lá­ban meg­for­dult.

– Ál­lan­dó­an ezt csi­ná­lom: min­dig olyas­mit vál­la­lok el, ami­től az igen ki­mon­dá­sa után, tu­laj­don­kép­pen meg­ije­dek.

ht A te­le­fon­köz­pon­tos mi­ért ment vol­na hosztesznek?

– A sze­mély­ze­tis, ta­lán azt hit­te, hogy meg­nyug­ta­tott, ami­kor el­árul­ta: ben­ne va­gyok a ká­der­fej­lesz­té­si terv­ben, de et­től in­kább nyug­ta­lan let­tem. A Bé­ké­be vi­szont nem vet­tek fel: egy sző­ke bom­bá­zó „ki­bom­bá­zott”. Vi­szont hív­tak a Royalba, ahol 1985-től Lombosi Gá­bor mel­lett az ér­té­ke­sí­tést csi­nál­tam. 1989-től jött a Nor­ma­fa, iga­zá­ból ott ta­nul­tam meg a szál­lo­dát.

ht Hogy az­tán a K+K-ban bi­zo­nyít­has­son. Mit je­lent a K+K? Az egy­ko­ri mo­nar­chi­á­ra utal­va: Käiser und König?

– Nem, sőt saj­nos még csak azt sem, hogy Kopócsy. Ez a Koller csa­lá­dot je­len­ti, apát és fi­át. Az idő­sebb Koller és fivére ala­pí­tot­ta a szál­lo­dát – bo­csá­nat, in­kább úgy kel­le­ne mon­da­ni, a K+K szál­lo­da­lán­cot –, ma már a fia vi­szi az üz­le­tet. En­gem is ő vett fel. Bécs­ben volt a meg­hall­ga­tás. Ér­té­ke­sí­té­si ve­ze­tő­nek je­lent­kez­tem, de az if­jabb Koller saj­nál­koz­va rámnézett: saj­nos az ál­lás már be­telt. Fel­áll­tam, el­kö­szön­tem, er­re azt mond­ja, mi­ért nem pró­bál­ja meg az igaz­ga­tói posz­tot? Meg­pró­bál­tam. És per­sze rög­tön megijedtem.

ht Mi­lyen és mek­ko­ra a K+K lánc?

– A Kollerek salz­bur­gi­ak, ki­csit ké­kes vér­rel. Az ot­ta­ni rep­té­ri ét­te­rem­mel kezd­ték. Je­len­leg már hét szál­lo­dá­juk van. Ket­tő Bécs­ben, egy-egy Lon­don­ban, Pá­rizs­ban, Mün­chen­ben, Prá­gá­ban és Bu­da­pes­ten.

ht Hogy megy a bolt?

– Re­me­kül! Az egész lánc ki­tű­nő­en üze­mel, de a mi­enk kü­lö­nö­sen jól tel­je­sít. Ta­valy át­la­go­san 80 szá­za­lé­kos volt a fog­lalt­ság, az idei ne­héz év­ben is 76 szá­za­lék­nál tar­tunk. S ami ta­lán na­gyon fon­tos: az ár­be­vé­tel­ből az adó előt­ti nye­re­ség, a GOP, 65-68 szá­za­lék. Négy év alatt vis­­sza­fi­zet­tük a tel­jes be­ru­há­zást.

ht Hogy csi­nál­ják? Mi a ti­tok?

– A Koller-recept a kö­vet­ke­ző. Ke­ress egy csen­des, ele­gáns, na­gyon biz­ton­sá­gos kör­nyé­ket, ki­tű­nő köz­le­ke­dés­sel. Itt építs egy mi­ni­mum négy­csil­la­gos, kö­ze­pes mé­re­tű szál­lo­dát, ame­lyet ren­dezz be igé­nye­sen. (Csak az élet ké­pes ilyet pro­du­kál­ni: eb­ben a pil­la­nat­ban meg­áll mel­let­tünk Gastenauer úr, aki a Koller csa­lád ba­rát­ja, s a cég bel­ső­épí­té­sze. Ő ter­vez­te meg a szál­lo­da­lánc bel­ső ké­pét, hogy pél­dá­ul a szo­bák­ba a kü­lön­le­ges han­gu­la­tot árasz­tó nád­bú­to­rok ke­rül­je­nek. Ez­út­tal az idő­sebb Koller­rel te­lel­get­nek itt, de azért nem áll­ja meg, hogy az in­for­má­ci­ós kép­er­nyő do­bo­zá­ra ne te­gyen meg­jegy­zést.)

– Iga­za van, tény­leg ron­da. Ki­cse­rél­jük.

ht Szó­val Kolleréknál nincs vis­­sza­esés, re­ces­­szió, két­ség­beesés?

– Nincs. Ugyan egyet­len ame­ri­kai cso­port sem mond­ta le ér­ke­zé­sét, de hoz­zánk amúgy is fő­leg né­met, oszt­rák, an­gol, spa­nyol ven­dég és üz­let­em­ber jön. Né­hány év­vel ez­előtt ké­szül­tünk el az épü­let bő­ví­té­sé­vel; most, a 205 szo­bá­val, a Koller-láncon be­lül mi va­gyunk a leg­na­gyob­bak.