Ilyen pl. a PATA (Pacific Asia Travel Association), a csendes-óceáni és ázsiai térség talán legjelentősebb turisztikai szervezetének példamutató szerepvállalása a fenntartható turizmusfejlesztésben. Ennek keretében a magán és állami szektorbeli tagokat is sorai között tudó szervezet számos, a helyi közösségeket támogató turisztikai projektet hajt végre a térségben, főleg a képzés és a közösségi turizmus fejlesztése területén.
A kihívás nem elhanyagolható, hiszen Ázsia sok területén még megvan a ’később jövők’ előnye, azaz a turizmus még nem élte fel magát az attrakciót és így a megfelelő tapasztalatok birtokában lehet fejleszteni – környezetileg, pénzügyileg és társadalmilag is fenntartható módon.
Általános felismerés volt a rendezvény résztvevők között, hogy különösen az ökoturizmus rendkívüli módon alul van árazva, amivel éppen a tömegek érdeklődését keltik fel és ami így pontosan a természeti környezetet és a helyi közösségeket veszélyezteti. Azonban a magasabb árak sem feltétlenül vezetnének eredményre, mivel az túlzottan bevétel orientálttá tenné a fogadóterületeket – ami szintén a helyi közösségek felbomlásához vezet – azaz közel sem olyan egyszerű megtalálni az egyensúlyt a desztinációk és termékek árazásában és pozícionálásában.
A fenntarthatósági irányelvek érvényesülését a résztvevők szintén egybehangzó véleménye szerint jelentősen gátolja továbbá, hogy a kormányzatilag hangoztatott fenntarthatóság iránti elkötelezettség a helyi – politikusi – szinteken már alig tapasztalható meg – ez ugyanakkor valószínűleg nem Ázsia specifikus tapasztalat…. Erre hatékony megoldást nyújthat, ha az eredmény érdekében az összes érdekelt számára világosak a természeti környezet megőrzéséből, a korlátozott turistaforgalomból, a zöld szemléletű fejlesztésekből származó előnyök.
Érdekes témakörnek bizonyult a turizmus hatásainak a mérése is, hiszen az általában kiterjed az érkezőkre, vendégéjszakákra, bevételekre…és ugyancsak általában nem terjed ki a vízfelhasználás vagy a szemét növekedésére, ezen hatások előrejelzésére. Elhangzott egy valószínűleg tabukat döntő mondat is, miszerint egy szállodafejlesztés csak az igazán környezetszennyező beruházás…természetesen ezeket a negatív hatásokat csökkenteni lehet és a felmérések szerint az ázsiai térség tengerentúli küldőpiacai, így főleg Európa és Észak-Amerika turistái hajlandóak is némi felárat fizetni a ’zöldebb’ szolgáltatásokért.
Az előadók gyakorlati példákon keresztül mutatták be, hogy mind a helyi lakosságnak, mind a turistáknak szüksége van némi zöld szemlélet elsajátítására. Így pl. egy balinéz példa szerint a korábbi ételtárolásra használt banánlevél ’táskákat’ felváltotta a műanyag zacskó, azonban a helyiek ez utóbbit ugyanúgy eldobják használat után, mint a természetben tökéletesen lebomló elődjét. Azaz az eszköz változott, a funkció és az ’utófelhasználás’ nem – ami persze immár jelentős környezeti terhet is jelent.
A küldőországok irányába is gondolatébresztő kritika hangzott el, miszerint hiába kínálnak a célországokban kisebb léptékű, helyi típusú szállásokat, ha a küldőország utazásszervezője csak bizonyos higiéniai és biztonsági sztenderdekkel rendelkező szálláshelyekre, azaz a jogi szabályozás vagy saját jól felfogott érdeke szerint éppen a fenntarthatóság jellemzőivel kevésbé rendelkező szálláshelyekre viheti el a turistáit. Egyhangú következtetésként fogalmazódott meg, hogy a ’zöld’ fejlesztéseket a pénzügyi döntéshozók részére kalkulációkkal kell alátámasztani, illetve az is, hogy nem lehet külső, kormányzati vagy egyéb irányelvekre várni a fenntarthatósági irányelvek alkalmazásában, hanem proaktívan és önállóan cselekedni kell.
A témakör nem véletlenül került ilyen élesen napirendre: a térség turizmusa korábban nem látott magasságokban szárnyal. Az egyes országokban a tavalyi jelentős bővülés után idén újabb 10% körüli növekedést várnak a beutazóforgalomban, de pl. a Fülöp-szigeteken 30% (!) növekmény az idei terv.
Új repülőterek, terminálok, utak, vasutak és persze turisztikai infrastruktúra épül, a térség egyre erősebb globális részesedést szerez – a mennyiségi növekedés mellett ugyanakkor egyre többször előtérbe kerül a fajlagos költés, a tartózkodási idő növelése, a tehetősebb szegmensek megszólítása.
A témakör évtizedes és nagyon jellemző térségbeli vonatkozása, hogy 2001-ben, amikor a Magyar Turizmus Rt első kínai bemutatkozására került sor Kunmingban, a helyiek értetlenül néztek ránk, amikor felvetettük, hogy miért rombolják le a régi, turistáknak érdekes belvárosi részeket?
Akkor teljes természetességgel az volt erre a válasz, hogy ’majd ha a turisták annyira kíváncsiak lesznek rá, akkor újjáépítik őket’. Nos, azóta valószínűleg ezek a ’régi’ belvárosok az eredetinél is nagyobb területen épültek újjá.
