Ma­rad­junk a szi­kár té­nyek­nél: itt ta­lál­ha­tó a vi­lág leg­na­gyobb síterülete, és a vi­lág leg­jobb sí­te­re­pe. A pá­lya­szál­lá­sok (ame­lyek fő­leg apart­man­ok), a több ezer fel­vo­nó, a több­ száz ki­lo­mé­ter hos­­szú, egy­más­sal ös­­sze­kö­tött pá­lyák (120-tól 650 km-ig), a ma­gyar le­he­tő­sé­ge­ket fi­gye­lem­be vé­ve is meg­fi­zet­he­tő szál­lásárak, a min­dig hóbiz­tos sí­te­re­pek, a mi­nő­sé­gi fel­sze­relt­ség – nos, ezek mind azt erő­sí­tik a té­li spor­tok sze­rel­me­se­i­ben, hogy meg­ta­lál­ták ál­ma­ik ne­to­vább­ját.

De azért tény, pár do­log­ra elő­re fel kell ké­szül­nie an­nak, aki a fran­kok­hoz in­dul adóz­ni Tél tá­bor­nok­nak.

A 20-24 órás busz­út­ra például vagy az au­tó­ban va­ló uta­zás­ra, hó­lán­cot is kö­te­le­ző vin­ni, hi­szen tény, a tö­ké­le­tes síhe­lyek Bu­da­pest­től 1200-1400 km-re – több­nyi­re au­tó­pá­lyán vagy jó mi­nő­sé­gű úton meg­kö­ze­lít­he­tően – ta­lál­ha­tók és nem közelebb.

Ha azon­ban meg­ér­ke­zik az uta­zó va­la­me­lyik fran­cia sí­pa­ra­di­csom­ba, pél­dá­ul St. Fran­co­is Longcham­p-ba, ahol 165 km összhosszúságú pá­lya­rend­szer vár­ja a Grand Domaine sí­te­re­pén, ott rög­vest ki­de­rül, ami Fran­cia­or­szág­ban min­de­nütt igaz: két­szer ugyan­azon a pá­lyán kép­te­len­ség le­csúsz­ni, mert va­la­hogy az óri­á­si és szé­les pá­lyá­kon min­dig egy má­sik fel­vo­nó­hoz lyu­kad ki a sí­e­lő.

Sí­e­lős ka­lan­do­zás

Ta­lán így jel­le­mez­het­nénk leg­job­ban az it­te­ni spor­to­lást. Ba­ran­gol­ha­tunk egész nap a pá­lyá­kon, amit egy­ál­ta­lán nem bán az, aki­nek már volt ko­ráb­ban a lá­bán léc. És kezdők vagy közepesen síelők is megtalálják a sípályaarzenálban a tudásszintüknek megfelelő síterepet.

Amit vi­szont ér­de­mes tud­ni a Fran­cia­or­szág­ba ké­szü­lők­nek, az a kö­vet­ke­ző: a pá­lyá­kat, fel­vo­nó­kat itt nem szám­mal, ha­nem dal­la­mos, szé­pen csen­gő fran­cia név­vel je­lö­lik. A pá­lyá­kon pe­dig min­dig ér­de­mes fi­gyel­ni a ne­ve­ket, mert kön­­nyen át­vált­ha­tunk egyik pá­lyá­ról a má­sik­ra a sok-­sok is­me­ret­len ke­resz­te­ző­dés va­la­me­lyi- k­ében, ha nem ügye­lünk elég­gé.

Még egy tény, amit jó tud­ni: a lif­tek­nél, fel­vo­nók­nál a leg­több he­lyen nincs se­gít­ség, itt min­den­ki a ma­ga ere­jé­ből bol­do­gul. A fel­vo­nó­kat azon­ban ál­lan­dó­an a nyá­ri, holt idő­szak alatt kar­ban­tart­ják, fel­újít­ják, és hoz­zá­épí­tik a kö­vet­ke­zőt, egy fran­caorszá­gi sí­e­lés alatt te­hát nem for­dul­hat elő, hogy bár­ho­vá is igyek­szünk, a lift­nél so­ká­ig kel­le­ne sor­ba áll­nunk.

A pá­lyák kü­lön­ben min­de­nütt a nagy ma­gas­sá­gok mi­att a fenti régiókban csu­pa­szok és szé­le­sek, csak nagy­ rit­kán öve­zi egy-két fe­nyő­er­dő. Fran­cia­or­szág magasabb síterepei te­hát fő­ként azok­nak a meg­szál­lott sí­e­lők­nek vagy boar­d­osok­nak va­ló, akik reg­gel fel­vo­nó­in­dí­tás­kor fel­csa­tol­ják a lé­cet, és a fél ötös zá­rá­sig meg nem áll­nak, nyom­ják egy­foly­tá­ban.

Síelés az angyalokkal

Szó­val, a Grand Domain-i pá­lyák­nál tar­tot­tunk: ahol ér­de­mes léc­cel le­sik­la­ni az esz­mé­nyi­en gyö­nyö­rű, csu­pa fa­épü­let­ből ál­ló Val­morel­be, ahol a vá­ros­ka fő­te­ré­re csúsz­hat be az ide­gen. Itt az­tán le­csúsz­hat egy for­ralt bor is, és in­dul­ha­tunk to­vább.

A kö­zel­ben ta­lál­ha­tók a Valloire-Valmeiner sí­te­re­pei, 150 km hos­­szan. Itt is ha­tal­mas, le­gya­lult pá­lyák min­de­nütt, kis­sé libalegelő-feel­inggel.

A kö­vet­ke­ző cél­pont le­het a Les Deux (2) Alpes – a té­len-nyá­ron sí­el­he­tő glec­­cse­re­i­ről is­mert sport­pa­ra­di­csom, 200 km hosz­­szú pá­lyák­kal. Ha be­szál­lunk a leg­ma­ga­sabb pont­ra, a 3600 m ma­gas­ban lé­vő glec­­cser te­te­jé­re ve­ze­tő föld alat­ti vas­út­ba, és el­in­du­lunk a hegy gyom­rá­ba, ki­csit olyan, mint­ha a vi­lág te­te­je len­ne a cél. An­nál is in­kább, mert ki­jut­va a sza­bad­ba, kel­le­mes, kön­­nyű kör­pá­lyán jut­ha­tunk le mé­lyebb­re, szem­ben a 4807 m ma­gas Mont Blanc lát­vá­nyá­val.

Van egy hely kü­lön­ben, ami ne­kem a nagy ked­ven­cem: Orciéres-Merlette. Bár a pá­lyák „csu­pán” 80 km hos­­szú­ak, és itt ta­lál­ha­tó ga­ran­tál­tan egész Fran­cia­or­szág­ban a leggyengébb szál­lás, de a pá­lyák viszont sze­rin­tem me­sé­be il­le­nek. Szin­te egy­től egyig dé­li fek­vé­sű­ek, ezért foly­ton nap­fény­ben für­de­nek, csil­log a hó min­de­nütt, olyan, mint­ha az em­ber az an­gya­lok közt jár­na, és köz­tük for­go­lód­na az ég­ben.

Vé­gül még egy köz­ked­velt síhe­lyről, ami a fran­ci­ák­nak is nagy ked­ven­ce (ezért hét­vé­gén min­dig töm­ve van­nak a pá­lyák hely­bé­li­ek­kel): ez Risoul-Vars 180 km hos­­szú pá­lya­rend­sze­re. Ahol lomb­hul­la­tó fe­nyőt is lát­ha­tunk a pá­lyák men­tén, és a zöld­del je­lölt síút va­ló­ban benn ve­zet egy fe­nyő­er­dő mé­lyén – cso­dá­la­tos ott sik­la­ni. Fran­cia­or­szág­ban tu­laj­don­kép­pen min­de­nütt cso­da a sí­e­lés, a snow­boar­d­ozás, az em­ber egy­re fi­gyel csak­, ha on­nan ha­za­ér­ke­zik: bön­gé­szi a nap­tár­ját, no meg a bank­kár­tyá­ját, hogy mi­kor jö­het el vég­re megint a nap, ami­kor vis­­sza­tér.