Bár először természetesen a Hotel Budapest menedzsmentjéből Kiss Zoltán igazgatót kerestük meg, ő azonban a Danubius Group vezetőségéhez irányított, hiszen központi döntés alapján született ez az akciós ár. Ezért Betegh Sándor, a Danubius Hotels Group vezérigazgatója válaszolt kérdéseinkre.
Zárni vagy nem zárni? – ez itt a kérdés
Az a gond, fejti ki a vezérigazgató, hiába újíttatták fel néhány éve a Hotel Budapestet, hogy szinte csak a falak maradtak (légkondicionálót vezettek be, új bútorokat kaptak a szobák, kívülről is rendbe hozatták a 60-as évek közepe óta álló-málló épületet) – azonban rá kellett döbbenniük: mindezen erőfeszítések ellenére sem megy úgy a szálloda, ahogy szeretnék. Hiszen a téli időszakban a 7-8 százalékos foglaltság korántsem mondható jónak, sőt... Amíg a többi Danubius szálloda igen magas töltöttséggel üzemelt, a menedzsment úgy vélte, ez belefér a „nagy kalapba”, azonban amióta másutt is csökkent a foglaltság, eldőlt, hogy a Hotel Budapest gyér téli töltöttségi mutatóin feltétlenül változtatni kell.
Tény, a szálloda csak a csoportos utaztatók körében népszerű, a buszos turistákon kívül mások nemigen látogatják. Pedig nagyon jó helyen fekszik, ráadásul, mutat rá a vezérigazgató, ott a város egyik legjobb konyhája! Szerinte esküvőre, rendezvényre nem is lehetne ideálisabb helyet találni – ennek ellenére alig keresik.
Egyébként nem az idén, hanem már korábban, 2001 őszén vezették be ezt az akciós árat. Akkor döntött úgy a menedzsment – az angol főrészvényesek határozott nyomására –, hogy valamiképp csalogassák be a vendégeket a hotelbe. Hiszen akár egy otthoni gáz- és villanyszámla többe kerülhet, mint az akciós szobaár. Egyéni utazókat, főként nyugdíjasokat vártak – viszont meg kellett állapítaniuk: nem sok sikerrel. 2500 vendégéjszaka ugyan „összejött”, azonban a vezérigazgató több tízezer új vendégre számított…
A sikertelenség egyik oka az volt, hogy a személyzet „elszabotálta” az akciós árat, ha az újonnan érkezők a hirdetés alapján erre hivatkoztak, értetlenül néztek rájuk.
Betegh úr pontosan tudja, ha mások lépnének hasonlót a szállodapiacon, valószínűleg ő is felháborodna rajta, azonban ők azért hozták ezt a döntést, hogy ne kelljen a drasztikusabbat meglépniük: télre „bezárni a bazárt”. És azt sem vetheti senki a szemükre, hogy titokban, „fű alatt” cselekedtek volna, hiszen immár két éve hirdetik szaklapokban az akciójukat. A Danubiusok tehát nem az árak alá mentek, ez nem egy irritáló árpolitikai lépés, hanem egy ettől teljesen független döntés született, tulajdonképpen egy utolsó, kétségbeesett próbálkozás.
Akció itt és ott
Ke l e c s é ny i Ágnesnek, a Magyar Turizmus Rt. vezérigazgató- helyet tesének megvan a véleménye a 9,90 eurós akciós árról, azonban lakonikusan csak a régi szállodás arany igazságot jegyzi meg, miszerint legdrágább szoba a ki nem adott szoba. Azonban, teszi azonnal hozzá, ez az ár azért valóban túlzás. És azt is közli, hogy ő és a hivatala nem hatóság, ezért nincs joguk beleszólni a szállodás cégek önálló árpolitikájába.
Arra a kérdésre, vajon ez a reklámfogás milyen hatással lesz a többi fővárosi szállodára, elég negatív véleményt oszt a vezérigazgató-helyettes aszszony. Szerinte ugyanis nem jó az árak szempontjából, ha az egyik szálloda bármilyen módszerrel vendéget akar szerezni magának, és ezzel ront a többiek piaci helyzetén. Példaként a napokban lezajlott magyarországi Forma–1-es futamot említi, amiről a verseny előtti napokban már elterjedt, hogy nem annyian érkeztek hozzánk, mint amennyi vendéget előzetesen – az előző évek tapasztalatai alapján – vártak. És hogyan is lehetne megmagyarázni a vendégnek, aki annak idején, mondjuk év elején még „aranyárban” foglalta le a szállását év elején, addig ugyanabba a szállodába, ugyanolyan kategóriájú szobába később félpénzért kapott volna helyet.
„Viccnek is rossz”
Tárnoki László, a Taverna Holding Rt. vezérigazgatója megdöbbenve értesül budapestes kollégái akciós árairól. Azt mondja, valóban túlkínálat van jóideje a fővárosi szállodai piacon, folyamatosan csökkenő kereslettel, de ez nem lehet magyarázata egy ilyen mérvű árcsökkentő akciónak. Bár a szakmán belül közismert, hogy a Hotel Budapest rossz pozíciót foglal el, azonban egy ilyen árletörő kampánynak csak vesztesei lehetnek. Hiszen a negyedáron kínált szobák nemcsak az adott hotelt, hanem a többi fővárosi szálloda hitelét is megkérdőjelezik. Régóta ismert, ha valami olcsó, az gyanús, a túl alacsony ár hasonló színvonalat sugall. Ha valaki lemegy kutyába, azzal hiteltelenné teszi magát mások előtt. Örök szabály, hogy árengedményt lehet adni, de onnan „visszajönni” már nagyon nehéz. Igaz, a téli hónapokban kevés a vendég a fővárosban, azonban nem a végletekig letört árakkal kellene a turistákat Budapestre csalogatni, hanem a szolgáltatások magas színvonalával és jó minőséggel.
A megoldás lehetőségeiről is szó esik. A vezérigazgató tudja, hogy kartellmegállapodást nem köthetnek a különböző szállodák, szállodaláncok, mert – mint az a mobilszolgáltató cégeknél épp a nemrégiben történt – a Gazdasági Versenyhivatal azonnal megbüntetné a megállapodókat. Egyetlen járható út, hogy tisztességes magatartást kell mindenkinek tanúsítania – tisztességes piaci árakkal és megfelelő önmérséklettel.
Megérteni is, meg nem is
Dr. Wolff Péternek, a Magyar Szállodaszövetség e l n ö k é n e k nincs túl jó véleménye a Hotel Budapest akciós áráról, azonban nem ítéli el egyértelműen a kezdeményezést. Mert, mint mondja, ő soha nem gondolkodhat egy vállalatvezető fejével. Hiszen ha valakinek gondja van, az érthető, ha megpróbálja orvosolni valahogy. Bár, teszi hozzá, ha ennyire olcsónak mutatja magát egy szálloda, ezzel a teljes hazai piacot hozhatja egyértelműen hátrányos helyzetbe. És az sem vet túl jó fényt ránk, ha ennyire markánsan jelenik meg ennek az akciónak a hirdetése a különféle külföldi szakorgánumokban. Azonban, mutat rá az elnök, azért azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a budapestesek példája nem egyedüli, mások is dolgoznak hasonló árakkal. Ami a legszomorúbb az egészben: hogy Budapest a 40 vizsgált európai város közül a revpar alapján a nem éppen előkelő 38. helyet tudhatja magáénak.
