Egy mál­tai festa so­rán igen jól meg­fér­nek egy­más mel­lett az áhí­ta­tos, ka­to­li­kus li­tur­gi­ák és a har­sány, szín­pom­pás, ut­cai fel­vo­nu­lá­sok, ze­nés prog­ra­mok. A festa nem más, mint egy-egy temp­lom vé­dő­szent­jé­nek az ün­ne­pe. Mi­vel a szi­ge­te­ken több mint 360 temp­lom ta­lál­ha­tó, és a mál­ta­i­ak, il­let­ve a gozóiak igen val­lá­so­sak, min­den egyes temp­lom vé­dő­szent­jét meg­ün­nep­lik. Áp­ri­lis és ok­tó­ber kö­zött se sze­ri, se szá­ma a festáknak.

A festa elő­est­éje ál­ta­lá­ban szom­bat. Ezt egy há­rom­na­pos lel­ki fel­ké­szü­lés elő­zi meg. Min­den es­te kö­zös imád­sá­gok és éne­kek tö­rik meg a temp­lom szo­ká­sos csönd­jét. Eköz­ben a he­lyi ak­ti­vis­ták a kör­nye­ző ut­cá­kat és ma­gát a temp­lo­mot is pom­pás dísz­be öl­töz­te­tik. A kör­nyé­ket fel­lo­bo­góz­zák az ut­ca szél­té­ben ki­fe­szí­tett zász­lók­kal és kü­lön­bö­ző szen­te­ket áb­rá­zo­ló ha­tal­mas, szí­nes pa­pír­ma­sék­kal. Ilyen­kor nem szá­mít, hogy mek­ko­ra lesz a vil­lany­szám­la, hadd ég­jen a sok szí­nes iz­zó. A temp­lom egyik ká­pol­ná­já­ban ál­ló em­ber nagy­sá­gú szo­bor is szép ru­hát és ren­ge­teg vi­rág­csok­rot kap. A vé­dő­szent szob­ra az ün­nep egyik fő­sze­rep­lő­je lesz.

A szom­ba­ti festa na­gyon sok lá­to­ga­tót vonz. A reg­ge­li há­la­adó mi­se után el­hang­zik a „Te Deum”, ez­zel kez­de­tét ve­szi az iga­zi ün­nep. Az ün­ne­pelt fá­ból ké­szült szob­rát ki­eme­lik a vit­rin­ből, és ki­he­lye­zik a temp­lom fő­ha­jó­já­ba. Na­gyon so­kan já­rul­nak a vi­rág­kom­po­zí­ci­ók­kal dí­szí­tett szo­bor­hoz a nap fo­lya­mán. Az es­ti mi­se után pe­dig el­kez­dő­dik a mu­lat­ság. A Mál­tán, il­let­ve Gozón nya­ra­lók egyik ti­pi­kus tu­ris­taprog­ram­ja a szom­bat es­ti festa meg­te­kin­té­se. Az egész kör­nyék meg­te­lik. Re­zes­ban­dák, kó­ru­sok, gye­rek­cso­por­tok har­sog­ják túl egy­mást. A temp­lom előt­ti te­ret el­le­pik az al­kal­mi nu­gát-, cu­kor­ka- és cso­ko­lá­dé­áru­sok, pe­cse­nye­sü­tők, sö­rös és kinnies bó­dék. A gye­re­kek ön­fe­led­ten szór­ják bol­dog-bol­dog­ta­lan­ra a kon­fet­tit és ap­ró papírfecniket. Az irat­meg­sem­mi­sí­tők nagy nap­ja ez.

Az est fény­pont­ja a tű­zi­já­ték. A mál­ta­i­ak amúgy is min­den al­kal­mat meg­ra­gad­nak, hogy tű­zi­já­té­kot ren­dez­ze­nek. A he­lyi gyár­tók kö­zött nagy ver­seny fo­lyik, hogy kié lesz a leg­na­gyobb, leg­si­ke­re­sebb tűz­ke­rék. Egye­sek még a ki­sebb gyár­tá­si bal­ese­tek­től sem ri­ad­nak vis­­sza. Az es­te 10 és 12 kö­zött ki­tö­rő szik­ra­esőt a kö­zön­ség lel­kes taps­sal kö­szön­ti. A pe­tár­dák a nagy­ér­de­mű köz­vet­len kö­ze­lé­ben, vagy ép­pen a fe­je fe­lett dur­ran­nak. Tes­sék vi­gyáz­ni! Itt nin­cse­nek biz­ton­sá­gi kor­do­nok. Éj­fél­kor azon­ban még min­dig nem ér vé­get az ün­nep. A ze­né­szek és a he­lyi csa­lá­dok haj­na­lig mu­lat­nak.

Más­nap reg­gel, a ki­jó­za­no­dást kö­ve­tő­en 9 óra­kor új­ra ös­­sze­ve­rő­dik a kör­nyék ap­ra­ja-nagy­ja, hogy a reg­ge­li mi­sén ta­lál­koz­has­sa­nak, majd együtt in­dul­ja­nak a kör­me­net­re. Erő­sebb fér­fi­ak vál­luk­ra ve­szik a vé­dő­szent szob­rát. Az ün­ne­pi me­ne­tet pa­pok és szer­ze­te­sek ve­ze­tik az ut­cá­ra. A szob­rot kö­ve­ti a tö­meg réz­fú­vós­ok vi­dám kí­sé­re­té­ben. A kör­me­net ál­tal érin­tett ut­cák­ban az ab­la­kok és aj­tók tár­va-nyit­va vár­ják a be­té­rő is­me­rő­sö­ket, ba­rá­to­kat. Aki be­ku­kucs­kál, azt ha­son­ló­an dí­szes lát­vány fo­gad­ja, mint az ut­cán, hisz a mál­ta­i­ak ott­hon is ad­nak a rész­le­tek­re. A kör­me­net­tel együtt zá­rul a he­lyi festa is.