A Lucullus Baráti Társaság elnöke, Turóczi Gábor örvendetesnek és biztatónak találja, hogy a válságos időkben is nyílnak remek étekműhelyek Magyarországon. Az étterem csütörtöki megnyitó ünnepségének díszvendégei Oszter Alexandra, Dombóvári Vanda, Müller Attila és Fésűs Nelly voltak.
A La Rosa olasz és magyar szakácsokat is foglalkoztat, a kreatív séf pedig a nemzeközileg ismert és elismert Vlad Riskov, aki olyan éttermek indulásánál volt jelen, mint a Baraka, a Goa, a Dunapark, az Artesano, és a Bonfinikert. Az étterem tulajdonosai Jarabek Bence (Ex-Artesano) és a szicíliai Franko Sparta, együttműködő partnerei pedig a Lucullus Baráti Társaság gasztronómiai egyesület és a Polai Tánciskola. Az Olaszországból és Spanyolországból származó alapanyagok mellett lesz napi menü is, hagyományos magyar és nemzetközi ízekkel. Az étterem ügyel a szezonalitásra és regionalitásra is.
A szicíliai konyháról dióhéjban
A hagyományos szicíliai ételek nem egyenlőek az olasz konyha tésztaételeivel. Jellegzetes fogásai például a padlizsán-alapú caponata saláta, valamint a sfinzione, amely egy helyi pizzaféleség, és többnyire pékségekben kapható. A panella egy porhanyós ceci-babból készült tésztaféleség. További ételek: a maccu (krémes leves, ugyanabból a babféléből, amiből a panellát készítik), a crocche (sült burgonyagombócok sajttal és tojással), az arancine (sült rizsgolyók sajttal vagy hússal töltve). Szicília híres tengeri ételeiről. Népszerű eledel a sült kardhal. A kisebb halakat ecetben és cukros szószban készítik el. A seppiát (tintahal) saját fekete „tintájában” szolgálják föl, tésztával. A finnochio con sarde (édeskömény szardíniával) is tésztával készül. A desszertek közül kiemelhető a cannoli (cső alakú édesség, krémes-édes túrótöltelékkel), a cassata (édes sütemény, ugyanazzal a töltelékkel, mint ami a cannoliban is van), a frutta di martorana (vagy pasta reale: mandulás marcipánsütemények, különféle gyümölcsöknek maszkírozva), a szicíliai gelato (fagylalt). Egy történet szerint a fagylaltot Szicílián találták föl a római időkben, amikor is egymást váltó futárok hordtak jeget az Etna csúcsáról, hogy a patríciusok ízesítve fogyaszthassanak belőle. A granita pedig egész egyszerűen nem más, mint ízesített jégkása, melyet nyáron fogyasztanak előszeretettel.
