Az Ausztrál Államszövetség nemzeti ünnepére, az „Ausztrália Napra” időzített eseményen Alex Brooking ausztrál, Mangasi Sihombing indonéz nagykövet, dr. Demszky Gábor főpolgármester és prof. dr. Persányi Miklós, az Állatkert főigazgatója adta át az új létesítményt.
Az állatházban bemutatott fajok az ausztráliai régió faunájának széles keresztmetszetével ismertetik meg a látogatókat, a gerinctelenektől kezdve egészen az erszényesekig. Ha a déli kontinens élővilága kerül szóba, a legtöbb embernek a kenguruk, vagy legalábbis az erszényes emlősök jutnak az eszébe. Valójában szinte minden állatcsoportban akadnak különlegességek az ausztrál kontinensen, hiszen az itt élő emlősfajok 83 %-a, a hüllők 89 %-a, a halak és a rovarok 90 %-a, valamint a kétéltűek 93 %-a úgynevezett endemikus fajnak számít, magyarul Ausztrálián kívül sehol nem fordulnak elő. A csak itt honos fajok nagy arányát az ausztrál kontinens évmilliókon át tartó elszigeteltsége okozza, ez tette olyan egyedülállóvá a földrész állatvilágát.
A most megnyitott Ausztrálházban bemutatott állatfajokat úgy válogatták össze, hogy a gyűjtemény széles keresztmetszetet adjon a helyi élővilág sokféleségéből. Az ízeltlábúak köréből például két olyan faj is bemutatásra kerül, amely növénynek álcázza magát. A ház végében lévő medencénél a kalászhalak öt különféle fajával ismerkedhet meg a látogató. A kétéltűeket elsősorban a – magyarországi rokonánál lényegesen nagyobb – ausztrál óriás levelibéka (Litoria caerula) képviseli. Ugyanakkor helyet kapott a bemutatóban az aga varangy (Bufo marinus) is, amely ugyan eredetileg Közép- és Dél-Amerikában honos, azonban az 1930-as években Ausztráliába is betelepítették, a cukornád egyik kártevője elleni biológiai védekezés céljából. A telepítés nem várt következménye, hogy az elszaporodott aga varangyokat számos őshonos állat zsákmánynak tekinti, ám a békák mérgétől maguk is elpusztulnak. Ausztrália különleges hüllőkben is gazdag, így ezek az állatok sem hiányozhatnak az Ausztrálházban bemutatott élőlények közül. A bizarr külsejű gallérosgyíkon (Chlamydosaurus kingii) kívül többféle agáma, szkink, varánusz és édesvízi teknős, sőt a dzsungel szőnyegpiton (Morelia spilota cheynei) is megtalálható a gyűjteményben. A déli kontinens madárvilágát nyolc különféle papagájfaj, gyémántgalamb (Geopelia cuneata) és vagy tucatnyi pintyfaj jeleníti meg az új állatházban.
Az Ausztrálház egyik csarnokát „alkonyati” állatbemutatónak alakították ki. Itt tehát olyan állatokat láthat a közönség, amelyek elsősorban alkonyatkor, illetve az éjszakai órákban aktívak. Legnagyobb részük az emlősök, és ezen belül az erszényesek közé tartozik. Az ecsetfarkú patkánykenguru (Bettongia penicillata) őshazájában kifejezetten ritkuló, fenyegetett fajnak számít. A törpe tollfarkúerszényes (Acrobates pygmaeus) mindössze 6-8 cm-es, de akár 10-20 métert is képes siklani a levegőben. Hasonló bravúrra képes az édes táplálékok iránti lelkesedése miatt „cukormókusnak” is becézett kis siklóerszényes (Petaurus breviceps). A fák ágai között a kúszóerszényeseket képviselő egyszínű kuszkusz (Phalanger gymnotis) lelt új otthonra, és ugyanitt kaptak helyet a valódi méhlepényes emlősök közé tartozó repülőkutyák, más néven gyümölcsevő denevérek (Pteropus sp.) is.
Az Ausztrálházat övező kifutókban két további, nagyobb termetű faj is látható. Az egyik a kormos kenguru – ismert nyugati szürke óriáskenguruként is – (Macropus fuliginosus), amely a hetvennél is több ismert kengurufaj közül a hat legnagyobb termetű közé tartozik. A másik faj, a sisakos kazuár (Casuarius casuarius) bátran nevezhető Ausztrália legnagyobb madarának. Igaz ugyan, hogy az emu általában magasabb, a kazuárok viszont súlyosabbak náluk: egy kifejlett tojó akár 58-60 kg-osra is megnőhet. A sisakos kazuárok hat éve, a kormos kenguruk pedig tavaly költöztek jelenlegi helyükre, kifejezetten annak a tervnek a részeként, amelyet kivitelezését a most átadásra került Ausztrálház zárja le.
A csaknem százéves, műemléki oltalom alatt álló épület szerkezetével és felújításával kapcsolatos műszaki munkálatok összes költsége 45 millió forint, az állatbemutató tér és kiállítás kialakítása pedig további 10 millió forintos költséget jelentett. Ezeket az összegeket az Állatkert saját forrásból finanszírozta.
