A nyitóünnepségen médiaszemélyiségek vágták át a szalagot. Az ünnepség programjai közt szerepelt kínai citeraművész előadása, volt tradícionális tésztahajtogató show, pekingi kacsabemutató és a vendégek a 23 fogásos ujgur/hunani/pekingi ételsort is megkóstolhatták. Az étteremavatón több mint 200 vendég vett részt.
Az étteremnyitó eseményt a Lucullus Baráti Társaság gasztronómiai egyesület (Lucullus BT) szervezte, melyet egybekötöttek a szervezet hatodik születésnapjával. A Lucullus BT 6 év alatt 80 nagyszabású vacsorát és több száz egyéni- és céges főzőkurzust szervezett, hogy az ételeken keresztül népszerűsítsék az adott nemzet kultúráját, emellett számos más gasztronómiai programban is szerepet vállalt. Turóczi Gábor, az egyesület elnöke elmondta, hogy tovább fognak menni a megkezdett úton, főleg a fine dining stílusú gasztronómia irányába, de a nemzetiségi konyhák feltérképezését is folytatják. Több francia főzőkurzus lesz (az alapoktól a Nouvelle Cousine-ig), lesz magyar- és nemzetközi konyha is, de folytatódnak a nagy kedvencnek számító kínai, olasz, indiai és görög kurzusok is. Az eddigi extrém főzések (Paprikás Csirke az Északi-sarkon, Lánchíd teteje, Kaukázus Rali, stb.) az „Extrém Szakács” elnevezésű önálló projektben folytatódnak.
A Xin Jiang ételekről dióhéjban
A Xinjiang, azaz Ujgur autonóm tartományt számos etnikai csoport lakja Kínában, ennélfogva a helyi gasztronómiai szokások is meglehetősen változatosak. A legjellegzetesebb ételek a grillezett bárány, a kebabok, a sült halak és az olyan rizs, amit kézzel fogyasztanak. A helyi bárány majdnem olyan híres, mint Pekingben a kacsa, vagy Guangzhou-ban a szopós malac. A kétéves bárányt leölik, majd lenyúzzák a bőrét, besózzák kívűlről és belűlről, és megkenik egy szósszal, amely tojásból, apróra vágott gyömbérből, borsból és mogyoróhagymából áll. Eztán az állatot rádobják a grillre, ahol mintegy egy órán keresztül aranybarnára sül. A Xinjiang kebabok Kína-szerte kedvelt snackek, amiket láthatunk az utcán és az éttermekben egyaránt. Folyamatosan forgatják őket, és amikor majdnem készek, sót, borsot és más fűszereket tesznek rájuk. Kívül ropogósak, belül puhák, enyhén sósak, és csípősek. Jellegzetesek még az "olajos piramisok" (afféle tésztabatyuk), a nang palacsinta, a sanzi (csavart guba), a ququ (bárányhússal töltött gombóc), valamint a sült halak, a liszttel töltött tüdő és a rizzsel töltött virslik.
'
