A – másodlagos adatokra és szakértői interjúkra épülő – kiadvány az ökoturizmus fogalma mellett kitér a 2002-ben meghirdetett „Ökoturizmus Nemzetközi Éve" eredményeire és az ehhez szorosan kapcsolódó Quebec-i Ökoturizmus Deklarációra is. Az ezt követő fejezetek az ökoturizmus mérésével, illetve a szálláshelyekkel és ökoturisztikai helyszínekkel foglalkoznak. A kiadvány emellett részletesen ismerteti az ökoturizmus sikeréhez fontos tényezőket (az ún. best practice fejezetben), a minősítéseket, védjegyeket, az ökoturizmus területén működő szervezeteket, végül röviden felvázolja a jövőben várható trendeket.

Az ökoturizmusnak mind a mai napig számos értelmezése van. A MINTEL tanulmányában kiemelt, a Nemzetközi Ökoturizmus Társaság (International Ecotourism Society, TIES) által megfogalmazott definíció szerint az ökoturizmus „a természeti területek felelős módon történő felkeresése, ami megőrzi a környezetet és hozzájárul a helyi lakosság jóllétének fejlődéséhez". Fejlődésének az 1980-1990-es évek adtak lendületet, amikor is a (tömeg)turizmus negatív hatásainak enyhítését célul kitűző ökoturizmus azt kívánta demonstrálni, hogyan segíthet a turizmus a természeti környezet megőrzésében és a helyi lakosság jóllétének növelésében. Ennek megfelelően az ökoturizmus értelmezése mind a mai napig magában foglalja a szűkebb értelemben vett turisztikai terméket és a környezeti tényezőket figyelembe vevő, az utazást meghatározó „filozófiát".

A Turisztikai Világszervezet (World Tourism Organization, UNWTO) meghatározását idézve a tanulmány az ökoturizmus öt fontos jellemzőjét emeli ki:

1. Magában foglalja mindazon turizmusformákat, amelyek során a fő motiváció a természet megfigyelése, illetve a természeti területek hagyományos kultúrájának elismerése.

2. Edukációs és interpretációs jellemzőket tartalmaz.

3. Általában (nem kizárólag) kis csoportokban szervezett és kis, helyi tulajdonú vállalkozások által menedzselt.

4. Minimalizálja a természetre és a társadalmi-kulturális környezetre gyakorolt negatív hatásokat.

5. Támogatja a természeti területek védelmét (gazdasági előnyök/bevételek, munkahelyteremtés, természeti és kulturális értékek elismertségének növelése).

A tanulmány számos szervezet (például a World Wide Fund for Nature – WWF) ajánlásait, útmutatásait is bemutatja. Így például olvashatunk a közösségalapú ökoturizmus négy fejlődési lépcsőjéről (a WWF alapján) vagy az Európai Unió egyik fontos dokumentumáról, az Agenda 21-ről. Az egyes értelmezések helyes használatát segítheti a UNWTO határozott állásfoglalása, amely szerint az ökoturizmus mint a turizmus egyik szegmense elkülönül a turizmus egészét átható fenntarthatóságtól.

Nehezen begyűjthető adatok

Az eltérő értelmezésekből adódóan az ökoturizmus iránti kereslet mérése is korlátokba ütközik. A tanulmány szerint a nemzeti parkokat és a védett területeket látogatók száma némi támpontot adhat a szegmens volumenének meghatározásához. A továbbiakban a MINTEL kiadványa – a UNWTO adataira támaszkodva – egyes országokra (Egyesült Királyság, Franciaország, Kanada, Németország, Olaszország, Spanyolország és USA) vonatkozóan mutatja be a rendelkezésre álló adatokat. Bár az átlagos ökoturista jellemzői sem határozhatók meg, ugyancsak a UNWTO adatait segítségül hívva a tanulmányban azt találjuk, hogy az ökoturisták általában 35 év felettiek és kicsit nagyobb arányban nők. Az utazás során végzett – igen sokféle – tevékenység közül kiemelkedik a túrázás, valamint a növény- és állatvilág megfigyelése.

Környezetbarát tervezés

A szálláshelyeket és helyszíneket/desztinációkat bemutató fejezet a környezetbarát tervezés elemei között nevezi meg az alternatív energiák (nap, szél, víz) használatát, a nem ivóvíz használatát, a csapadékvíz gyűjtését, a fordított ozmózis segítségével történő víztisztitást, a szennyvízkezelést,a komposztálást (illemhelyek esetében), a biológiai hulladékkezelést és szelektív hulladékgyűjtést/hulladékhasznosítást.

A desztinációk kapcsán a tanulmány bemutatja a legjelentősebb kezdeményezéseket: az európai védett területek szervezetét (European Federation of Parks, EUROPARC), a védett területek hálózatát (Protected Area Network, PAN), a tengerparti területeket célzó kezdeményezést (Global Programme of Action for the Protection of the Marine Environment from Land-based Activities, GPA) – ide tartozik a Magyarországon is ismert Kék Hullám Zászló minősítés –, továbbá az esőerdőket (Rainforest Alliance), a hegyvidékeket (Mountain Partnership), a sarkvidékeket (WWF keretein belül) és a városi területeket érintő (Green Tourism Association) szerveződéseket.

A tanulmány következő fejezete – szintén a UNWTO kutatásaira alapozva – az ökoturizmus fejlődéséhez kapcsolódóan értékes ajánlásokat fogalmaz meg. Ennek keretében kitér a fenntarthatóságra, a megőrzésre, az edukációra és interpretációra, a környezeti gyakorlatokra, a helyi közösség bevonására, a marketingre és promócióra, a gazdasági nyereségességre, valamint a szabályozásra és monitoringra.

40 európai ökovédjegy

Az ökoturizmust érintő védjegyeket bemutató – kontinensek szerint strukturált – fejezet Európa kapcsán az önkéntes alapon működő Voluntary Initiatives for Sustainability in Tourism (VISIT) kezdeményezést emeli ki. A tanulmány szerint Európában körülbelül 40 regionális, országos vagy nemzetközi ökovédjegy létezik.

A MINTEL „Redefining Ecotourism" című kiadványa megtekinthető a Magyar Turizmus Zrt. Kutatási Irodáján előzetes időpont egyeztetés után, fogadóóra keretében minden csütörtökön 14–17 óra között.