Hatalmas magyar sikerekkel ért véget a londoni olimpia. Az előzetes várakozásokat messze felülmúlva Magyarország az összesített éremtáblázaton a 9. helyet szerezte meg 204 résztvevő ország közül.
Pedig az előzetes éremesélyeket latolgatva - a kevés kivételtől eltekintve - folyamatosan hallottuk a panaszt a magyar sportvezetőktől, sportolóktól, hogy kevés a pénz, nincsenek meg a tárgyi feltételek, és az anyagi megbecsülés is méltatlanul kicsiny. Emellett sokszor felsejlett az un. "magyar átok" is, az utolsó pillanatban bekapott gólok miatti kiesések, a legfeszültebb pillanatokban vereséget szenvedő csapataink, a győzelem kapujában összeomló sportolóink képei.
A rendszerváltás óta folyamatosan hangoztatott "kicsi ország vagyunk", a "nincs nekünk arra pénzünk" kijelentéseket azonban felülírták sportolóink. A tehetősebb, jobb anyagi háttérrel megáldott nemzetek sportolói sok esetben csak a magyarok hátát nézték és ácsingóztak a dobogós helyeinkre. Dávid néha legyőzi Góliátot …, most ez sokszor megtörtént. Ha Vitray Tamás közvetített volna az olimpiáról, akkor a mikrofonba kiálthatta volna: "Magyar világcsúcs!"
Az elmúlt évek szállodaipari bevételei, negatív tendenciái sokban hasonlítanak a magyar sport jelenlegi helyzetére, csak nekünk az "adósságcsapda", az "árspirál", a "fogyó vendégéjszakák", az "alacsony átlagfizetés" kifejezések jutnak eszünkbe. Az okokat évekre, évtizedekre lehet visszavezetni, bűnösöket és kifogásokat is lehet keresni, de a szigorú és szomorú tények megmaradnak. A hotelek jelentős része - az adósságcsapdában - a túlélésért küzd, a szállodai átlagárak a mélyben, a szállodások a legrosszabbul fizetettek az itthoni szakemberek között, a hotelvezetők az oktatás alacsony színvonala miatt feszültek, az iskolákban végzett ifjú szakemberek pedig - tisztelet a kivételnek - nem rendelkeznek a "régiek" odaadásával, szakmai alázatával.
Jogos és félelmekkel teli a kérdés: Quo vadis, magyar szállodaipar?
A magyar sportolók körülményei, anyagi helyzete nagyon hasonlóan alakult az elmúlt években, mint a szállodáinké. Ehhez képest az olimpián győztesként álltak fel a mélypontokban is. Emlékezzünk arra, amikor Joó Abigél porckorong leválással is ipponra dobta el a lengyel lányt, miközben szinte lábra sem tudott állni a fájdalomtól. Arra, amikor Risztov Évi 10 kilométer megtétele után sprintelve, 4 tizedmásodperccel utasította maga mögé a mezőnyt. Mindezt tette 4 év kihagyás után visszatérve, és a gyilkos befutóban mamájának tett ígéretére gondolva, miszerint olimpiai győztes lesz. Meg arra is, amikor Fazekas Nándi 14 másodperccel a befejezés előtt 7 méterest hárított, majd gólpasszt adott az Izland elleni kézilabda mérkőzésen, amivel kiharcoltuk a továbbjutás előtti hosszabbítást. A férfi kézisek többször kaptak ki, mint győztek, mégis negyedikek lettek.
Miért?
Mert minden "továbbjutásos meccset" hozták, amihez fantasztikus plusz erő, hit, bizalom, koncentráció és összetartás kell. Korábban mindig ezeket a pillanatokat buktuk el és fogtuk rá a "magyar átok"-ra. Most sokkal több volt a magyar feltámadás, mint az elsüllyedés!
Valami megváltozott, mégpedig legbelül! Fejben dőlnek el a dolgok mondják a hozzáértők. Ez teljesen igaz a szállodaiparra és az abban dolgozókra is: ha nem mindig adott a jó háttér, ha több a nehézség, mint a munkánkat segítő körülmény, akkor is van remény! Az elmúlt évek negatív tendenciái miatt párszor már megkomponálták a rekviemünket és csak rajtunk múlik, hogy elsüllyedünk, vagy - a magyar olimpikonok példáján is felbuzdulva - feltámadunk!
Mi kell hozzá?
A VÁLTOZÁSra való nyitottság. Változás a gondolkodásban, a hozzáállásban, az összefogásra való hajlandóságban. Ha nincs elég anyagi eszközünk a változtatásra, ha a körülmények sem segítik a munkánkat, akkor egyetlen dolgot tudunk tenni: barátságosan, toleránsan, szeretettel figyelni magunkra, a kollégáinkra és a vendégeinkre.
Mibe kerül ez? Semmibe!
Mit nyerhetünk vele? Elégedett vendégeket, visszatérő utazókat, szakmai díjakat,
személyes elismeréseket és mosolygós vendégeket.
Az elismerés pedig olyan lesz, mint a világraszóló 9. helyünk a világ sportjában és az
olimpikonjainknak felhangzó magyar kórus: "Szép volt fiúk!"