'

Ha létezik „falusi síturizmus”, akkor annak legjellemzőbb helyszíne a Montenegró szívében fekvő Durmitor-hegységben található. Hamisítatlan alpesi környezetben egyszerű eszközökkel, mégis szakszerűen ápolt, változatos sípályák, a maguk egyszerűségében igényes szállodai szolgáltatások, egyszerű, de vidám és közvetlen emberek. Annak, aki az osztrák, svájci, olasz vagy francia síterepek megszokható tökéletessége után valami változatosságra törekszik, Zabljakban a helye!

Zabljak fölött magasodik a Durmitor-hegység húsz, kétezer méternél magasabb hegycsúcsának egyike, a Savin kuk, a pályák lényegében ennek a hegynek a lejtőin találhatók. A tanuló, illetve gyerektereptől a kék, piros és brutális fekete pályákig mindenki megtalálja a tudásának megfelelőt. Van két tányéros és egy kétüléses lift is, utóbbiról a fekete pálya kezdeténél lévő végállomás előtt még két helyen ki lehet szállni. A főszezonban éjszakánként ratrakkal hozzák rendbe a pályákat, váltható síbérlet, a nem messze a városban pedig szerviz várja a sízőket, sőt van kölcsönző is.

Ez az egyik oldal.

A másik oldal pedig az, hogy mivel más kezeli a gyerek- és a felnőtt pályákat, így nem létezik „kombinált” bérlet, maga a „bérlet” pedig valójában egy papír tikett, amit mindannyiszor fel kell mutatni a liftesnek, amikor felvonóra akar ülni az ember; idővel aztán már megismer minket, így a biléta a zsebben maradhat. (A felnőtt napijegy egyébként 15, a gyerek 10 euróba kerül.) A felvonó ülése nem fűtött, a ratrakok csak akkor dolgoznak, ha sok a vendég – ami messze nincs mindig így –, a síkölcsönző pedig a parkolóban, egy kisteherautó platóján üzemel, ettől elvárható választékkal.

Ám mielőtt mindez bárkinek a kedvét szegné, beszéljünk a „harmadik oldalról”!

A pályák önmagukban is csábítók: színesek, érdekesek, változatosak, ha kell könnyedek, ha kell kőkemények, mindenki megtalálja a kedvére valót. A pályáktól két kilométernyire fekvő Zabljak – a Balkán legmagasabban fekvő városa – kedves, barátságos, a közértek jól ellátottak. Három szállodája közül kettőt éppen most bontanak le, hogy az új orosz tulajdonos ötcsillagos wellness-hotelt építsen a helyükre, a harmadik viszont egész évben működik. 

Szállás azonban ezen kívül is akad bőven – és ez Zabljak másik vonzereje! A kisváros határában, közvetlenül a síterep alatt fekszik Javoravaca városrész, ahol kitűnő, kétségkívül európai színvonalú étterem csábítja az igényes ínyenceket. Itt, és a környező hegyekben jól felszerelt, igényesen berendezett alpesi faházak százai állnak. A korábban magán nyaralónak épített, ma már kiadó házakban naponta 80 euróért megszállhat egy család, és melegedhet esténként a kandalló előtt. Aki úszómedencével ellátott szállodára vágyik, annak pedig ott a háromcsillagos Hotel Jezero, a naponta 100 eurós szobaáraival.

A síszezon hivatalosan december közepétől február közepéig tart, de a legtöbben szilveszter és a pravoszláv karácsony – január 6–8. – között vannak. Mi december legvégén jártunk ott, akkor volt olyan nap, amikor úgy éreztük, egyedül vagyunk a pályán. A hivatalos statisztikák szerint a szezonban naponta átlagosan 1600–2000 vendég fordul meg itt; ezt némi kétkedéssel fogadtuk, még akkor is, ha tudjuk: január-februárban a fiatalok veszik birtokba a terepet.

Külföldiekkel alig találkoztunk. Egy alighanem diplomata brit házaspárt és minket leszámítva csak egy csapat orosz fiatalt láttunk, utóbbiak „Russian Heliboard Club” feliratú snowboard-trikót viseltek, és helikopterrel vitették fel magukat a 2300 méter magas csúcsra. Mint kiderült, a gép a montenegrói rendőrségé, s óránként 2500 euróért lehet bérbe venni. A fiatalok az innen egyórányi repülőútra fekvő fővárosból, Podgoricából jöttek. A pilóta elmondta, hogy van olcsóbb megoldás is: egy kisebb helikopter légi óradíja csak ezer euró. Ám ha valakinek ez is sok, de a repülésről nem mond le, 20 euróért már tandem siklóernyőzhet is. 

Lényegében mindent megtalálhatunk tehát, ami egy kellemes síkiránduláshoz kell, bár mindent jóval egyszerűbben, mint például a számunkra etalonnak számító Ausztriában. Ez a vadregényes vidék valaha a kimérten elegáns jugoszláv elit télisport-központja volt – ma egy hívogató, felfedezésre váró hegyvidéki síterep. Októbertől áprilisig lehet hódolni itt a havas sportoknak, ezen túl pedig Európa talán legszebb kirándulóhelye. Mi alig néhány évet adunk neki, amíg éppoly felkapott, zsúfolt és elkényeztetett idegenforgalmi célponttá válik, mint nyugati társai – érdemes kihasználni ezt a rövid időt!

Megközelítés

A MALÉV-nek van közvetlen podgoricai járata, ám a sok sífelszerelés miatt mi inkább autóval utaztunk. A távolság kb. 800 km, de a nehéz útviszonyok miatt érdemes 10–12 órás menetidővel számolni. A Pécs–Szarajevó és a Szeged–Újvidék útirány kilométerben alig különbözik, ám az utóbbi esetben Indjia-ig autópályán haladhatunk, ami akár 2-3 óra előnyt is jelenthet. Figyelem! Csak nagyon jó minőségű gumikkal és megbízható autóval induljunk útnak, és a hóláncot ne felejtsük otthon!

'