Szü­le­tett:

„Nem gon­dol­ja, hogy ez egy in­diszk­rét kér­dés?!” An­­nyit azért meg­tud­ha­tunk, hogy Bu­da­pes­ten. Múlt­ju­kat: csa­lád­ját, s az ott ka­pott ér­té­ke­ket őr­zi. „Erős a kö­tő­dés, mé­lyek a gyö­ke­rek.” Az apai ág fel­vi­dé­ki szob­rász-mű­vész csa­lád. Ük­ap­ja, déd­ap­ja is az volt; a Köz­gaz­da­sá­gi Egye­tem kül­ső hom­lok­za­tán lé­vő szob­ro­kat pél­dá­ul ők ké­szí­tet­ték. „Déd­apám a mil­len­ni­u­mi épít­ke­zé­sek­re jött Pest­re. A Ben­czúr ut­ca 12.-ben épí­tet­te fel há­zát, ma is meg­van, a leg­öre­gebb épü­let az ut­cá­ban. Ott nőt­tem fel; ak­kor, kert­je volt ko­ráb­ban, hogy el­ért egé­szen az Andrássy útig.” Nagy­ap­ja bank­igaz­ga­tó, tár­sa­dal­mi mun­ká­ban meg a Vá­ros­li­ge­ti Mű­jég­pá­lyaegy­let el­nö­ke. Ap­ja gé­pész­mér­nök. „Na­gyon sze­ré­nyen élt, szin­te nem is tud­hat­tunk újí­tá­sa­i­ról, vagy ar­ról, hogy köny­vet is írt. Volt egy iker­test­vé­re, saj­nos már mind­ket­ten meg­hal­tak.” Szi­jjártó Györ­gyi­nek is van iker­test­vé­re: Ju­dit, a La­kás­kul­tú­ra új­ság­író­ja, s a csa­lád­hoz tar­to­zik két év­vel idő­sebb báty­juk, aki gé­pész­mér­nök.

Is­ko­lák:

Ál­ta­lá­nos­ba a Szív ut­cá­ba, gim­ná­zi­um­ba a Köl­csey­be járt. „Egy­faj­ta vé­dő­bu­rok­ban nőt­tem fel. Nagy könyv­tá­runk volt, na­gyon tisz­tes­sé­ge­sen, az ér­té­kek­re fi­gyel­ve ne­vel­tek.” A Ke­res­ke­del­mi és Ven­dég­lá­tó­ipa­ri Fő­is­ko­lán ide­gen­for­ga­lom sza­kon vé­gez, pe­dig: „mű­vé­szet­tör­té­nész sze­ret­tem vol­na len­ni.”

Nyelv­is­me­ret:

Né­met nyelv­te­rü­le­ten dol­go­zott év­ti­ze­de­kig. A fran­ci­át most fris­sí­ti fel, az an­golt pe­dig most fej­lesz­ti to­vább. „Ál­lan­dó­an fej­lőd­ni kel­l!”

Mun­ka­he­lyek:

A Cam­ping Club elő­adó­ja, majd a Sport­szál­ló he­lyet­tes üz­let­ve­ze­tő­je. De: „a szál­lo­da nem iga­zán az én vi­lá­gom...” 15 éven át a Coop­tourist­nál dol­go­zik: „a leg­na­gyobb, a né­met pi­a­cot csi­nál­tam.” Fér­je mun­ká­ja mi­att négy év­re ki­köl­töz­nek a Ruhr-vi­dék­re, a ki­seb­bik lány ott szü­le­tik. Ami­kor ha­za­jön­nek, rö­vid ide­ig a Mavad­hoz ke­rül, de ha­ma­ro­san meg­bíz­zák: ala­kít­sa meg az Öster­re­ich Wer­bung ma­gyar iro­dá­ját. 14 év után Kraft Pé­ter át­hív­ja az MT Rt.-hez. Csa­lád: Fér­je egy né­met tu­laj­do­nú fém­fel­dol­go­zó cég ügy­ve­ze­tő­je. Idő­sebb lá­nya köz­daz­daságit vég­zett, most pro­jektigaz­ga­tó, a ki­seb­bik 21 éves, gaz­da­sá­gi fő­is­ko­lá­ra jár, vi­szont már férj­hez ment.

– Mi­lyen volt az élet a Ben­czúr ut­cá­ban?

– Nagy­apá­ék­hoz ren­ge­te­gen jár­tak, fes­tők, épí­té­szek, mű­vé­szek. Ro­ko­nunk Lyka Kár­oly mű­vé­szet­tör­té­nész is, az utol­só ma­gyar, aki ta­lál­ko­zott Kos­suth­tal.

– Az apai ág­ról már sok­min­dent tu­dunk. Az anyai fel­me­nők?

– Az egy má­sik re­gény... Az egyik ős Szebeni An­tal, 48-as sza­bad­ság­har­cos; a Szar­vas te­ret ko­ráb­ban Szebe­­ni tér­nek hív­ták. A nagy­pa­pa az el­ső há­bo­rú­ban vi­téz­sé­gi ér­dem­ren­det ka­pott, a má­so­dik­ban fél­száz zsi­dó éle­tét men­tet­te meg a tö­kö­li bir­to­kán.

– Meg­bán­ta, hogy nem lett mű­vé­szet­tör­té­nész?

– Nem, hi­szen az ide­gen­for­ga­lom­ban azért ben­ne van a mű­vé­szet­tör­té­net is, az em­be­rek, a ter­mé­szet sze­re­te­te, a kre­a­ti­vi­tás. Kö­tő­dik a múlt­hoz is, az esz­té­ti­ká­hoz is.

– Mit csi­nál a mar­ke­ting igaz­ga­tó­ság?

– Mi szer­vez­zük a ma­gyar ide­gen­for­ga­lom nem­zet­kö­zi mar­ke­ting­jét, mi ha­tá­roz­zuk meg a mar­ke­tingstra­té­gi­át.

– És az mi­lyen?

– Ép­pen két nap­pal ez­előtt fo­gad­ta el az IT a két­éves ter­vet. Nagy mun­ka volt, sze­ret­nék ki­emel­ni két em­bert ab­ból a csa­pat­ból, ame­lyik el­ké­szí­tet­te: Mez­ősi Csil­lát, a jö­ven­dő ber­li­ni kép­vi­se­lőt és Er­dei Já­nost, a bé­csi kép­vi­se­lőt. Ez egy új szem­lé­le­tű, vál­lakozás­barát terv, ren­ge­teg új­don­ság­gal.

– Pél­dá­ul?

– Pél­dá­ul, hogy a je­len­le­gi 17 kül­kép­vi­se­let he­lyett, ma­gyar in­for­má­ci­ós pon­tok­kal és új ve­zér­kép­vi­se­le­tek­kel együt­t, 4-5 éven be­lül 51 or­szág­ban le­szünk je­len.

– A ja­nu­ár­ban be­ígért le­épí­té­sek­hez ké­pest ez meg­le­he­tő­sen nagy vál­to­zás. Mi tör­tént?

– Ki­ne­vez­tek...

– Az MT Rt. költ­ség­ve­té­sének dön­tő ré­szét a mar­ke­tingigaz­ga­tó­ság köl­ti el. Mi a fő szem­pont?

– Hogy „el­ad­juk” Ma­gyar­or­szá­got. S akik eb­ben ér­de­kel­tek, azok ér­té­ke­lik ezt a mun­kát. Bár ko­ráb­ban ez nem volt di­vat, de el­ha­tá­roz­tuk, és meg is va­ló­sí­tot­tuk, hogy a szak­mát be­von­juk a ter­ve­zés­be, ve­lük kö­zö­sen ala­kít­juk ki cél­ja­in­kat.

– Jut eszem­be: ezen a hé­ten dön­te­nek az új ide­gen­for­gal­mi logóról. Tud­ja, hogy nem ta­lál­koz­tam olyan szak­ma­be­li­vel, aki­nek tet­szett vol­na a ki­írás?

– Le­het, hogy rossz tár­sa­ság­ba jár...? Ne­kem, őszin­tén szól­va, a ko­ráb­bi szí­vecs­ke nem tet­szett. Va­la­mi ma­ib­bat akar­tam. Na­gyon re­mé­lem, hogy si­ke­res lesz a pá­lyá­zat, s az új logó­val in­dít­hat­juk a jö­vő évi kam­pányt. És sze­ret­ném az ed­di­gi meg­szo­kott Ma­gyar­or­szág-fo­tó­kat is le­cse­rél­ni. A sta­ti­kus be­ál­lí­tá­sok he­lyett sze­ret­nék ér­zel­me­ket, oly­kor hu­mort is köz­ve­tí­tő, di­na­mi­kus fel­vé­te­le­ket su­gá­roz­ni az or­szág­ról.

– Nemigen utaz­gat...

– Bár most ép­pen me­gyek Osakába, Szö­ul­ba, ahol egy WTO-kon­fe­ren­cia lesz, majd Szin­ga­púr­ba – oda ter­ve­zünk egy ma­gyar in­for­má­ci­ós pon­tot –, de tény­leg so­kat dol­go­zom. A mun­ka az ön­meg­va­ló­sí­tá­som egyik for­má­ja. A kar­ri­er so­ha nem ér­de­kelt, az ott­hon ka­pott ér­ték­rend­ben ez nem sze­re­pelt. Csak a mun­ka, ami­re egész éle­tünk­ben szá­mít­ha­tunk.