2ht Egy kaposvári turisztikai szakembertől tudom, hogy kollégáival együtt küldtek önnek egy levelet, mert azt hallották másoktól, temérdek teendője mellett arra is mindig szakít időt, hogy a leveleket személyesen megválaszolja. És valóban: két hét múlva megérkezett a válasz. Pedig csak csip-csup problémáról volt szó. Nem érzi azt, hogy apró-cseprő dolgokkal egy 70 ezer lakosú városban nem a város első emberének kellene foglalkoznia?
– Én ennek pont az ellenkezőjét gondolom. Amíg van energiám, minden levélre valóban személyesen válaszolok.
2ht Mikor marad ilyesmire ideje?
– A városom polgára mindig kell hogy legyen. Például, ha autóban ülök, az remek alkalom arra, hogy megválaszoljam a nekem küldött leveleket.
2ht Tessék?!
– Nézze, sokat kell Pestre mennem a képviselői feladatok miatt, ilyenkor sofőrrel utazom, hiszen az út oda-vissza kétszer két óra, és félek, elaludnék a volánnál. Különben a dolog paradoxona, hogy mivel más vezet, emiatt, no meg amiatt, mert csak vízszintes helyzetben nyom el az álom, képtelen vagyok akár egy percig is szunyókálni. Úgyhogy inkább munkával töltöm ezt az időt: intézem a napi postát, hiszen a laptop mindig velem van, és mobiltelefonon intézkedem.
2ht És mikor kerül valóban vízszintes helyzetbe?
– Ez jó kérdés. Tudom, hogy furcsán hangzik, de az éjszakát én is alvással töltöm, méghozzá az ágyamban. És néha sikerül egy-egy hétvégén valamelyik napot is megcsípnem a magam és a családom számára, ilyenkor is pihenek. Ha szerencsém van, hétközben este nyolc után hazaérek, bár inkább kilenc-fél tíz az a nyolc óra. Ilyenkor nézem a tévét és beszélgetek is, bár van, hogy szólnak hozzám, és nem tudok válaszolni, mert a fejem még máshol jár. Sokszor megorrol a nejem és a lányaim, mert ugyan értelmesen nézek rájuk, de nem hallok semmit abból, amit mondanak, nehéz kikapcsolni a nap eseményeit.
2ht És a mobilja? Azt legalább néha kikapcsolja?
– Azt szoktam mondani: meg is érdemli, aki bekapcsolva hagyja, amikor hazaér. Két hét van különben az évben, amikor kivételesen én is teljesen kikapcsolódom. Ilyenkor a családdal vagy a balatonkeresztúri kis nyaralónkba megyünk, vagy máshová. Tavaly eljutottunk Horvátországba, nagyon élveztük.
2ht Az idő jó volt?
– So, so. Az első héten igen, a másodikon feledhető. De ez mindig így van, ha szabadságra megyek. Egy hét tuti jó, verőfényes napsütéssel, meleggel, aztán jön a hideg zuhany. De engem nem zavar. Hiszen ugyan mindig várom a napfényt, ám a második meleg, napos idő után elegem lesz a napozásból, és nem bánom, ha elromlik az idő.
2ht Mit jelent még önnek a napon kívül a kikapcsolódás?
– Egy jó könyvet természetesen. Ami nem lehet más, mint Rejtő!
2ht Nemrég megjelent Rejtő Jenő összes műve remek, összegyűjtött, új kiadásban.
– Azzal engem soha senki ne ajándékozzon meg. Mert nekem a Rejtő-könyvek egyet jelentenek azzal a régi, sárgakék, papírfedeles Albatrosz-kiadással. Azokat olvasgatom rongyosra a mai napig, és könyveinek, a Piszkos Frednek például, jó néhány fejezetét betéve tudom.
2ht Sport?
– Arra valahogy mindig szakítok időt. Egy héten kétszer, ebédidőben teniszezem, és vasárnap délután 4–6 óra között jöhet a páros mérkőzés. Utána meg a sör! Ezek persze nem komoly viadalok, inkább baráti együttléteknek mondanám. Régen sokkal komolyabban sportoltam: versenyszerűen atlétizáltam és úsztam, azonkívül hobbiszinten kosaraztam, kerékpároztam és asztaliteniszeztem. Most pár hétre különben abba kell hagynom a teniszt, mert összeszedtem egy porcsérülést, és a térdemet megműtötték.
2ht Láttam egy filmet tegnap este, a Kaposvár Expo egyik rendezvényén a városról. Gratulálok, nyolc év alatt rengeteg mindent ért el!
– Én?! Semmit, csak és kizárólag a város. És a legbiztosabb jele annak, hogy jófelé megyünk, hogy észrevettem, egyre több az irigyünk. Tudja, a hetvenes évek közepén a színházunkkal kezdődött, de azóta már van saját expónk, konferenciák sora, fejlődik a turizmus, a lovasturizmus, a gyógyidegenforgalom, és a Széchenyi tervből is részesedtünk. Lesz a várost körülölelő autópályánk és repülőterünk is nemsokára. Sikeres ember vagyok. Mert azt csinálhatom, amit szeretek, és azokért, akik közt felnőttem, akiket szinte egyenként személyesen ismerek. Ha végigmegyek Kaposvárott, megállítanak az emberek, és mindig elbeszélgetünk.
2ht Ön ezek szerint tehát tökéletesen boldog és elégedett ember. Van egyáltalán olyan az életben, aminek nem örül?
– Eláruljam? Igen, van egy gyenge pont az életemben: és ez a fogorvos. Aki, bár a barátom, rettegek, ha hozzá kell mennem. Ahogy közeledik felém az injekcióval, borsódzik a hátam, a fúró hangjától pedig az ájulás környékez.