Hiába tér át egyre több médiavállalat az online fizetős tartalomszolgáltatásra, párhuzamosan egyre több hirdető kínál prémiumtartalmat ingyen - írja laptársunk, a kreativ.hu az Advertising Age amerikai szaklap alapján. Ez a hirdetőknek és a fogyasztóknak jó, miközben a médiavállalatok nemcsak reklámbevételtől esnek el, hanem életben tartja azt a szemléletet is, hogy a tartalom továbbra is ingyenes – írja az Advertising Age amerikai szaklap. Nem is olyan új modell Legutóbb például a Volvo kínált ingyen streamelt baseball-közvetítéseket az Apple-eszközökkel rendelkező amerikaiak millióinak. Egy hónapra az autógyártó átvállalta a huszonöt dolláros előfizetői díjat a fogyasztóktól, így az amerikai baseball liga (Major League Baseball – MLB) történetében ez volt az első, hogy ingyenesen hozzáférhetővé váltak a mérkőzései. Pár héttel korábban a Ford Lincoln márkája kínált kétszázezer New York Times előfizetőnek százötven dollárt érő előfizetést, a Microsoft pedig egy hónapig fizette a Hulu online videószolgáltató Plus névre keresztelt, 7,99 dollárba kerülő prémiumkategóriáját azoknak, akik letöltötték az Internet Explorer új verzióját. Ezek a tendenciák nem éppen arra ösztönzik a fogyasztókat, hogy kinyissák a pénztárcájukat – értékel az AdAge cikke, ugyanakkor így akár több hirdetési bevétele is lehet a médiavállalatoknak, a márkáknak pedig pluszban igen jó pr-értékkel bír ez a megoldás. A modell jelenleg többe kerül, mint a hagyományos online médiafelület-vásárlás. Az eddigi megállapodások legalábbis arról szóltak, hogy a reklámfelületeken kívül pluszban erre is költsenek a hirdetők. A megállapodások ugyanis fix árat határoznak meg az online reklámfelületeknél szokásos CPM (cost-per-mille / ezer kattintásonként fizetett összeg) számítás helyett, így a felhasználónkénti huszonöt vagy százötven dolláros árból az ügyes médiumok több bevételt tudnak szedni és pótolják az elmaradt előfizetői bevételeket is. Ken Doctor, az Outsell médiavállalatok számára stratégiai tanácsokat adó vállalat médiaszakértője szerint ez visszatérés az ötvenes-hatvanas évek modelljéhez. „Azok a megállapodások sem a CPM-számításokon alapultak, hanem tisztességes programszponzorációs megoldások voltak. Ha a szponzoráció elég kifizetődő lesz, hogy támogassa az újságírást és az alkotást, akkor teljesen rendben van a modell” – véli a szakember. A hirdetők is úgy látják egyelőre, hogy kifizetődőbb számukra a szponzorált tartalom, hiszen az ajánlatoknak látványos pr-értéke is van. A fizetős tartalmi modell és az online előfizetés a felhasználókból származó, előre számítható bevételre épül, és sok esetben a médiumok épp a reklámbevételek csökkenése miatt tértek át ezekre a megoldásokra. A hirdetők jelenlegi szándéka egyelőre aláásni látszik a médiavállalatok azon szándékát, hogy az olvasók fizessenek a tartalomért, amennyiben maguk a hirdetők vállalják át a fogyasztóktól ezt a költséget. A kérdés most már csak az, hogy ezzel a gyakorlattal vajon nem azt érik-e el a hirdetők, hogy a fogyasztók a továbbiakban tőlük várják majd, hogy állják az előfizetések és a tartalomhoz való hozzáférés költségeit? – teszi fel a kérdést az AdAge. (forrás: AdAge )