Thaiföldi élményeimet három tényező határozta meg: a nonstop mosolygás, az isteni ételek és a káprázatos, változatos tájak. Már az érkezésem pillanatában – a bangkoki repülőtéren és a szállodában is – mindenki rendkívül kedves volt, és a híres thai vendégszeretet minden szinten megmutatkozott.

A második naptól kézbe vette az irányítást Somchai Chaicharoensin, a Tourism Authority of Thailand senior marketing supervisora és Thanaphat Yodmanee, aki ugyan tour operator, de most – mint a TAT régi munkatársa – idegenvezetőnkké avanzsált. A Thailand Travel Mart Plus 2012 kiállítás hivatalos megnyitója előtt volt időnk egy kis városnézésre, így az első napon egy rendhagyó bangkoki kalandozásban lehetett részünk. A Chao Phraya folyón tradicionális hosszú farkú csónakon közlekedve fedeztük fel a „Kelet Velencéjét”, ahol a házak cölöpökön állnak a folyóban, és az emberek különböző vízi járműveken közlekednek a műanyag ladiktól a legdíszesebb motoros kishajókig.

Utunk során találkoztunk a parton pihenő ijesztő hüllővel, pár méterrel arrébb pedig buddhista szerzetesek kalácsot nyújtottak a csónakba, hogy megetethessük a hatalmas halrajt, amik egymást nem kímélve küzdöttek a falatokért. Ezután megnéztük az óriási területen fekvő, 1782-ben épült királyi palotát – a csillogó, túldíszített, mégis ízléses épületegyüttes igazi kötelező látnivaló a Bangkokba vagy környékére látogató turisták számára.

Díszvacsora a Titanic emlékére

A Thailand Travel Mart Plus 2012 kiállítás megnyitóján beszédet tartott Thaiföld miniszterelnöke, Yingluck Shinawatra, majd több fórum és sajtótájékoztató következett . A kiállításon látványosan és szépen kivitelezve különítették el azt a négy fő területet, amire idén a Tourism Authority of Thailand fókuszál: esküvő és nászút, wellness és egészség, ökoturizmus, golf.

Miután az expó második napjának reggelén szállásunkon, a Pathumwan Princess Hotelben forró csirkehúslevest ajánlottak nekem tradicionális thai reggeli gyanánt –a kókusztejes Tom Kha Kai inkább déli, esti eledel –, éreztem, hogy itt tartózkodásom alatt érnek még majd meglepetések.

A reggeli után indultunk a kiállításnak helyet adó IMPACT Exhibition Centerbe, ahol csoportunknak exkluzív interjút adott Juthaporn Rerngronasa, a Tourism Authority of Thailand nemzetközi marketingosztályának alelnöke, ezután volt időnk alaposabban is szemügyre venni az expót. Természetesen rengeteg helyi szolgáltató és nemzetközi cég jelent meg, akik a négy témában kínálták szolgáltatásaikat, termékeiket.

Ezután történt a második meglepetés: a kiállítás lezárásaként olyan különleges vacsorát rendeztek az ötcsillagos Chatrium Hotel Riverside Bangkok szálloda báltermében a TTM+ 2012 delegáltjainak, ami mindenkit elkápráztatott. A vacsora ugyanis a Titanicra való visszaemlékezés jegyében telt, ez volt a „Titanic Remembrance Dinner”. Adrian Brown, a Chatrium ügyvezető igazgatója kapitánynak öltözött, és matrózok között, a Titanic szellemét idéző dekorációval körülvéve és korabeli hegedűjátékot hallgatva költhettük el azt a hatfogásos vacsorát, amit annak idején az elsüllyeszthetetlennek hitt hajó első osztályán szolgáltak fel a vendégeknek. Minden fogás között rövid megemlékezést tartottak egy-egy történet felidézésével, és a tálalás is a hagyományos koreográfia szerint zajlott (www.chatrium.com).

Dzsungel, elefántok és el nem álló eső

Az elegáns környezet után szupergyorsan az őserdő kellős közepén találtuk magunkat, a kiskosztümöt pedig felváltotta a rövidnadrág, az esőkabát és a vízálló szandál. A vásárt követő túra első napján ugyanis a Thai Airways légitársasággal egy óra alatt elrepültünk a Thai-félsziget délebbi részére, Surat Thaniba, ahol meleg, tiszta, szakadó eső fogadott minket. A kisebbfajta árvízen kisbusszal keresztülvágva megérkeztünk a Khao Sok Nemzeti Parkban fekvő Elephant Hills Tent Campbe (www.elephant-hills.com és www.rainforestcamp.com).

A magas páratartalomtól alig kaptunk levegőt, azonban a látványtól és a sátrak kialakításától is elállt a lélegzetünk: a kilátás az őserdővel borított, felhőben úszó hegyekre nyílt, az állatok hangján és az esőcseppek szitálásán kívül mást nem lehetett hallani. A hatalmas sátrakba belépve pedig óriási franciaágyat, felépített fürdőszobát, villanyt és melegvizet találtunk – és persze minden mást, ami egy luxussátras élményhez elengedhetetlen.

A következő nagy kaland az volt, amikor gumicsónakokkal az áradáson átkelve megérkeztünk egy elefántrezervátumba, ahol tradicionális ruhákba öltözött thaiok ültek a hatalmas állatokon. Persze az eső folyamatosan szakadt, ám a ronggyá ázott állapot egyáltalán nem zavart senkit.

Rengeteg zöldség és gyümölcs várt minket egy asztalon, azonban ez nem az ebéd utáni rágcsálnivaló volt – legalábbis nem nekünk. Kis bárdokkal mi szeleteltük fel az elefántoknak, majd egyenként megetettük őket, ők pedig előszeretettel tapogatták ormányukkal a kezünket a finom falatokért. Volt elefántmosdatás is, de a legnagyobb attrakció kétségkívül a 3 hónapos bébielefánt, Ha Ha feltűnése volt, aki mamája nyomában vígan pancsolt a vízben. A nevét onnan kapta, hogy thai időszámítás szerint idén 2555-öt írnak, és mivel az 5-ös számot „ha”-nak ejtik, ezért az idén született elefánt neve Ha Ha lett. Néhány óra múlva visszacsónakáztunk a sátrunkhoz, majd a vacsora előtt tradicionális táncbemutatóval szórakoztatták csoportunkat.

Ezután megnézhettük, hogyan készül a hagyományos Pad Thai – sült rizstészta olyan hozzávalókkal, mint a szója, a rák, a gyömbér, a babcsíra, a halszósz, a mogyoró és még sorolhatnám –, és mivel volt lehetőség kipróbálni, ezért a következő adagot a szabadtéri látványkonyhában én készíthettem kis csapatunk tagjainak (szuper lett, de persze a profik felügyeltek).

Tavon lebegő sátrak

Másnap reggel 7-re volt beállítva az óra, azonban 6-kor már gibbonok ébresztettek a hangjukkal, ami a dzsungelből szűrődött be a sátorba. Fantasztikus volt a természettel kelni.

Az eső elállt, mi pedig elindultunk az Elephant Hills Tent Camp másik luxussátras helyszínére, a Cheow Larn tavon lebegő sátrakhoz. Másfél órás, long tail csónakon töltött ringatózást követően meg is érkeztünk. A sátrak tényleg lebegnek a vízen, és ugyanolyan csúcsszuper a berendezés, mint az esőerdőben. Ahogy kiléptem kis lakhelyemről, rögtön a tiszta tó, a hegyek és erdők látványa fogadott, és két lépés után már a vízben is voltam. Egy kis lubickolás után a szó szoros értelmében hazaúsztam, majd kezdődött a kajaktúra, ami számomra nem volt annyira megerőltető, mert én inkább megállás nélkül fotóztam és videóztam, míg Somchai evezett. Volt vízbe borulás - idegenvezetőnk fényképezőgépestől - és gyönyörködés a természetben. Este a thai fogások mellé megkóstoltuk a tradicionális thai rumot is.

Sziklaerotika és szigettúra

Másnap elhajóztunk Samui szigetére, ahol elvittek minket a két pikáns alakú, méltán népszerű sziklaképződményhez (Hin Ta és Hin Ya), amit sokatmondóan „Grandfather”-nek és „Grandmother”-nek neveztek el. Megérkezésünk előtt Thanaphat percekig próbálta körülírni, hogy miért így hívják a két sziklát, de zavarában nem mondta ki, valójában milyen alakúak. Látni kellett volna a döbbenetet az arcunkon, amikor először megláttuk azokat... Ezután egy hatalmas Buddha-szobor lábánál nagyokat kortyoltunk egy kókuszdióból, a vacsorát pedig a thai szokások szerint megosztottuk egymással.

A szálloda ezen a szigeten is pazar volt: a Hansar Samui Luxury Resort & Spa-ban szálltunk meg, amit a gyönyörű tengerparti környezet még lélegzetelállítóbbá tett (www.hansarsamui.com). Koh Samuin belevetettük magunkat az éjszakai életbe. A masszázsszalonok egymást érik és éjfélig nyitva tartanak, így mi sem hagyhattunk ki egy egyórás kényeztetést. Találkoztunk ladyboyokkal, akik a showjukra invitáltak minket, és kortyoltunk a tengerparton Mai Tai koktélt, ami, mint kiderült, thai selymet jelent.

Utolsó (fél) nap Tao szigetén

Mivel a gépem éjfélkor indult vissza Bangkokból Frankfurtba, így délutánig volt még egy kis időnk. Éppen ezért nagyon korán keltünk reggel, hogy áthajózzunk Tao szigetére és megnézzünk egy minden képzeletet felülmúló, thai stílusban berendezett, Koh Tao Bamboo Huts névre keresztelt resortot, aminek minden egyes, sziklára épített luxusbungalója egyedi kialakítású és berendezésű (www.kohtaobamboohuts.com). A tengerparti komplexumban egyik kisháztól a másikig, illetve a partig erdővel és egzotikus növényekkel körülvett kőút vezet. Egy órácskánk volt snorkellingozni, fürdeni és napozni, majd elindultunk vissza Samuira, ahol nagy rohanás vette kezdetét.

A sok sajtóanyagtól túlsúlyos bűröndömet át kellett pakolnom, de végül mindent el tudtam hozni. A búcsúzkodás után indulás Samui gyönyörű repterére, onnan irány Bangkok, a fantasztikus szolgáltatásokat nyújtó Bangkok Airways-szel, majd Frankfurtig alvás a Lufthansa járatán. A végén a Budapestig tartó repülés már meg sem kottyant.