Az éttermi számla például kaparós sorsjegy funkcióval bővült. Az ottani APEH ugyanis olyan éttermi számlákat bocsátott ki, aminek elkérése minden vendég érdeke. A lap jobb felső részén van egy fekete csík, amit ha a vendég lekapar, 50, 100 vagy talán még több jüant is visszanyerhet. Ha valaki nem nyert, az se baj, az étterem már nem tagadhatja le a bevételét.
A korábban megszokotthoz képest több koldus van Peking utcáin. Nagy részük vak, vagy testi hibás. Zenélnek kéthúrú hegedűn, vagy gurulnak deszkalapra szerelt csapágyakon hason fekve. Feltételezhető, hogy egy részük nem magának gyűjti az alamizsnát, hanem valakinek, aki enni ad nekik. Pekingi újságban jelent meg, hogy egy kínai faluból többen összeálltak és a fővárosba jöttek koldulni. A bevételből falujukban házat építettek.
A járókelőket szinte minden turisztikai célpont közelében zaklatják a jövő-menő árusok. Az ál-Rolex órát 200 jüanért ajánlják a Barátság Áruház előtt. Ha a turista tovább akar menni, már két órát ad az árus ennyiért. Az eladó fokozatosan megy le az árral, akár 50 jüanig. Ha mégsem vagyunk hajlandóak megvenni a hamisítványt, jön a következő ajánlat: akkor vegyen zoknit, csomagban öt párat. A mozgóárusok gyakran nagyon erőszakosak, de 10 jüanért (250 forint) akár kéthúrú kínai hagyományos hegedűhöz is hozzá lehet jutni.
Főleg Pekingben a sétálóutcában vannak olyan kínai fiatalok, akik megszólítják a gyanútlan járókelőket, azt kérdezik tőlük angolul: "Melyik országból jöttél? Hogy érzed magad?" Majd bemutatkozásként elmondják, hogy diákok, akik festeni tanulnak. Felajánlják, hogy elviszik a turistát a műhelyükbe, ahol sok szép kínai stílusú képet nézhet meg. Ha a külföldi igent mond, elcsalják egy forgalomból kieső helyiségbe, ahol csak ők vannak. Ekkor a külföldi ki van szolgáltatva a „diáknak” aki nem más, mint egy felhajtó. Többnyire megjelenik a „mester” is. Bármilyen gyenge a festmény, felmagasztalja a képet, amit drágán akarnak eladni. Amikor a külföldi nem hajlandó a képvásárlásra, elkezdenek siránkozni, hogy ők éheznek, élelmiszerre kell a pénz. Ilyenkor, hogy szabaduljanak, a „vevők” vesznek egy képet. Nagyon nehezen, sok vita után szabadul az, aki nem hajlandó vásárolni.
Januártól ingyen léphetnek be a gyerekek 14 éves korig minden kínai állami múzeumba. A rendelet azokra a gyerekekre vonatkozik, akik szüleikkel, felnőtt kísérővel, vagy csoportosan keresik fel a múzeumokat.
