Jó esélyekkel indult az életben az 1914-ben született Késmárky Terézia: Késmárky nagypapa huszártiszt, Ferenc József első testőre volt, anyai ágon a dédnagypapa gyártotta a Schönbrunnban ma is látható királyi hintót budapesti kocsigyártóműhelyében. A család a szállodaiparban is érdekelt volt, így Teréziát Lausanne-ba küldték vendéglátást, hotelszakmát tanulni. A svájci tapasztalatokat Balatonlellén, saját panziójukban hasznosíthatta. A vízparti Késmárky panzióból aztán SZOT-üdülő lett, ugyanis az államosításkor mindentől megfosztották a családot.
Négy gyerek, egyszemélyes családi kassza
Mindezt Terézia fia, Duday István idézi fel, aki maga is vendéglátós, mesterszakács és mesterfelszolgáló, „Dudus”-ként emlegetve elismert szakember mind a mai napig – nyugdíjasként is.
A svájci képzettségű Terézia szerencsésnek tarthatta magát, kisfia egyéves volt, amikor édesanyját 1951-ben felvették a Gellért Szállóba felírónőnek. Arisztokrata származású férje lehetőségei azonban meglehetősen korlátozottak voltak abban az időben… Dudus után még négy gyermekük született, így a családi kasszán nagyot dobott, hogy Terézia gazdaasszonyként és termelési vezetőként Juhász Miklós séf mellé kerülhetett a Margitszigeti Nagyszállóba. Akkortájt a termelési vezető nem irodai alkalmazott volt: Terézia dolga volt például a Venesz könyv által megszabott anyaghányadnak megfelelően a konyhai anyagfelhasználás naprakész vezetése.
Mit keres a turai „asszonykórus” a konyhán?
Kis kitérő után (a szigeti nagy árvíz miatt be kellett zárni a szállodát) Juhász Miklós vette át a budai Sporthotel konyháját, és mivel ragaszkodott Teréziához, továbbra is együtt dolgoztak. A Flamencóvá válás után Lusztig Tamás munkatársa maradt Terézia a konyhán, immár örökös gazdaasszonyként. Addigra már Teri néni lett belőle, és ő lett a gazdasszonyok nagyasszonya: hozzátartozott minden, ami a komplett konyha üzemeltetéséhez kellett – gyakorlatilag ő irányította a termelést a háttérből. Feladata volt az üzemeltetési készlet, a rendezvényi készlet (Herendik, kristályok) hiánytalan biztosítása, a segédszemélyzet (takarítók, mosogatók) munkájának felügyelete és koordinálása, a tisztítószerek beszerzése, a textíliák mosatása, minden, ami konyha. Teri néni nevéhez fűződik a turai asszonybrigád munkába állítása: kisbusszal hozták-vitték a sokszoknyás asszonyokat napi váltásban Turáról a szállodába mosogatni. Teri néni megszokta, hogy tőlük kapta meg mindig a tökéletes, tiszta, precíz munkát.
Rend a lelke mindennek lent és fent
Második családjának tartotta a Flamencót, így természetesen nyugdíjasként is visszajárt oda. A már szintén nyugdíjas Lusztig Tamás nagy szeretettel emlékezik volt munkatársára: Teri néni után is volt „gazdink”, most is van a konyhán, ám ő tökéletes volt – mondja. Mert az igazi gazdaasszonyt jelentette, olyan volt, mint otthon egy gondos családanya: mindig mindenen rajtatartotta a szemét, ügyködött, intézkedett, éjjel-nappal számíthattunk rá. Biztos hátteret adott a munkánknak.
Teri néni tíz éve már az égi konyhán vigyázza az abroszok tisztaságát, és bizonyára árgus szemekkel figyeli, hogy unokája – üzletvezetőként – észreveszi-e, ha a terítéken valami nem tökéletes. Dudustól tudjuk, hogy észreveszi. Ő csak tudja, őTeri néni unokája.
