A magyar köztudottan leveses nép, ráadásul a többi kultúrához képest meglepően sokféle ízvilágban és variációban készítünk forrón kanalazható előételeket. A Falatozz.hu ételrendelő portál felmérése alapján a legnépszerűbb leves a húsleves, ami önmagában nem meglepő, hiszen ki ne akarná a hétköznapi munkarutin közben felidézni a vasárnapi családi ebédek nosztalgiáját?
A második helyezést a bableves érte el (a babgulyás népszerűbb, mint a Jókai-féle verzió), a bronzérmet pedig meglepő módon a hideg gyümölcsleves érdemelte ki. Negyedik a fokhagymakrémleves lett, majd a csontleves következik a kedvelt levesek sorában. Érdekes, hogy a gulyásleves a szerény hatodik helyen végzett a Falatozz.hu adatbázisa szerint, holott az elsőszámú hungarikum levesünkről, népünk kvintesszenciájáról van szó.
A hazai ízek mellett azonban egyre népszerűbbek hazánkban más kultúrák specialitásai is. Az oroszok legalább annyira levesimádóak, mint mi, sőt, náluk akár főételként is funkcionálnak a tartalmasabb változatok. A céklából készített borscs és – az alkoholfogyasztás után főleg javallott – savanyú uborkás szoljanka a két legismertebb specialitásuk. Mostanra már hazánkban is egyre népszerűbb a vietnami pho leves, amely ázsiai fűszerekkel – főleg korianderrel –, hússal és rizstésztával tölti meg a bendőnket. Érthető okokból a szintén vietnami kacsavér-leves nem szivárgott be a köztudatba.
A mexikóiak is szeretik megpakolni a folyékony ételeiket, ők a tortilla-levesre és a fűszeres tehéngyomor-levesre esküsznek. Thaiföld különleges ízvilággal hódít: az édes-kókusztejes csirkeleves, a Tom Kha és a csípős-savanyú Tom Yum minden ínyenc szívébe és gyomrába belopja magát. Az osztrák nem egy levesnemzet, de a palacsintatésztás erőlevesük, a Frittatensuppe egyszerű és nagyszerű. A japánok két slágere a miso és a ramen leves: előbbi egy szójababpürés alapléből és némi levesbetétből áll, utóbbi egy szójával ízesített, hússal és zöldségekkel gazdagon pakolt hosszútészta-leves. A japán újévi leves, az ozoni pedig arról ismeretes, hogy párolt rizsgombóc, azaz mochi van benne.
A kínai kínálat hiába változatos, a csípős-savanyú leves egyeduralmát nehéz megtörni. Holott méltán lehetnek büszkék az üvegtésztás, gyömbéres csirkelevesükre vagy a shiitake- és fafülgombalevesükre is. Vannak olyan népi csemegék is, amelyek nem terjedtek el, ugyanakkor jól jellemzik az adott gasztronómiát. Ilyen a brazilok kelbimbós-kolbászos-kukoricalisztes levese, az izlandi langusztakrémleves, az albán paprikaleves és a dél-afrikai struccleves egyaránt.
