Ő nem fél a „balhétól” – jelenti ki, miközben a háta mögött őszi napfénytől csillog szelíden a Balaton –, ezért nyilvánosan is kimondja, hogy kedve és oka sincs panaszkodni. Aztán megérkezik testvére, Figula János, és elmesélik, miért is érzik úgy, hogy legalább félig mindig tele a pohár - olvastuk az Indexen.
„A magyar bor egyedi és különleges – magyarázza János. – Tehát a mi koncepciónk kiterjeszthető az egész hazai bortermelésre. Így nem kell standardokhoz ragaszkodnod, nem kell különböző irgalmatlan nagy áruházláncokat ellátnod, mert mindenki tudomásul veszi, hogy ebből ennyi van. Ami, ha elég jó, be tud kerülni a világ legjobb éttermeibe is.”
A bornak nem testesnek, sűrűnek, szénsavasnak vagy könnyűnek kell lenni. A bor legyen finom. Mert ha az, akkor kérek belőle még egy pohárral, fogalmaz.
Mihály, aki óriási lokálpatrióta, Füredet elhagyva már Csopakon honvágyat érez, azt mondja. hogy az ország minden részén vannak olyan kollégák, akik nagyjából ugyanebben a szellemiségben gondolkodnak szőlőről, borról, vendéglátásról, mint ők.
„Ebben az országban csak az nem érzi jól magát, aki nem akarja. És ebben az országban csak az nem termel jó bort, aki nem akar jó bort termelni, mert itt minden megvan hozzá” – mondja zárszóul.
Forrás: Index
