Annyiszor olvasni itt meg ott, hogy az adott település legjobb helye, vagy belistázva a tíz legjobb helyek egyike, hogy engem már a hideg kilel ezektől a nyilvánvalóan hatásvadász listáktól meg hadseregnyi legjobbaktól, de tény, ez valamiért mégis működik. Az olvasó elolvassa, lázasan böngészi a listát, azzal már üti is be a GPS-be a nagy dirrel-durral beharangozott hely nevét, és indul.

Vegyük például a Káli-medence egyik hangulatos településének, Mindszentkállának az esetét. Ahol az egyik félreeső, eleddig csendes kis utcában bújik meg a 2016-os évi szezonban pajtából szálláshelyként és kultúrális találkozóhelyként megnyitott, idén nyár elején már a Káli-medence legjobb reggelizőhelyének kikiáltott Kikötő – ahová szinte a közzététel pillanatától özönlenek a vendégek. Hiába szerepelt a cikkben, hogy ez egy reggelizőhely, délután kopogtatnak, este fékeznek autóikkal, vagy biciklijük nyergéből pattannak le akár a csillagos égbolt alatt a porta előtt, és térnének be a vendégek nagy örömmel - reggelizni.

Tény, hogy a házigazdák, Hegyi Zoltán és Hegyi-Ombódi Brigitta slow brunch jellegű vendégváróhelye telitalálat. Ők falusi vendégasztalnak nevezik, amibe két éve belevágtak, és azért épp a reggeliztetést választották, mert úgy látták, ezt a fajta szolgáltatást más nem kínálja a környékükön.

Miközben a reggel 9 órai nyitást követően a betérő azon meditál, hogy vajon gorgonzolás sajtkrémet vagy inkább pesztósat kérjen, netán isteni házi májpástétomot vagy mangalicakolbászt falatozzon bemelegítőként, arra is van bőven ideje, hogy nézelődjön.

 Az eszményien nyugalmas, árnyas gyümölcsfákkal övezett kert sajátos vintage hangulatot áraszt, csupa kedves tárggyal berendezve várják a vendéget. A szabadtéri kandalló külön látványosság, az asztalokon zsákszövetek, az ablakban egy cica nyújtózik, mindenütt csupa virág, fűszerkert és gyümölcs.

A fiatal pultoslány kedves, közvetlen. Tény, hogy nem gyorsvonati sebességgel szolgálja ki az egyre csak érkező és érkező vendégeket, de mivel családias, meghitt a hangulat, ezért senki nem idegeskedik azon, ha tíz percet is kell várnia, amíg elékerül a kolbászos, szalonnás, sajtos rántotta friss zöldsalátákkal – Brigitől.

Aki ezt a rántottát a Kikötőben nem próbálja – nagyot hibázik. Itt különben minden, de tényleg minden helyi kistermelőktől származik, még a görög joghurt is, ami akár a tojásétel után következhet (ha bírja valaki szusszal), mert a házigazda azt is maga állítja össze: a joghurthoz hozzákeverve saját sárgabaracklekvárját. Jöhet mindezek mellé házilimonádé izgalmas összeállításokban – van rózsás, házi cseresznyés, akácos változat, és a pazar reggelit lezáró kávé is isteni.

A Kikötőben különben nemcsak az a jó, hogy tényleg szuper a reggeli kínálat, hanem az is, hogy gyönyörű a környezet mellé. Brigiék most épp azon tanakodnak, meddig tartsanak nyitva, mikor hajtsa fejét téli álomra a Kikötő. Ahol a ház egykori pajtájából szálláshelyeket is kialakítottak, egyfajta igazán rendhagyó, egy légterű hostelt, függönyökkel elválasztva egymástól a három „szobát”. Nem akartuk megbontani a tér egységét, elmozdítani a gerendákat, magyarázza Zoli, miközben körbevezet minket.

A kert hátsó részében lévő, önálló lakosztály szépséges részleteiben is elgyönyörködünk, amelyhez saját kertrész is jár a vendégnek, aztán úgy döntünk, nem indulnánk most tovább reggeliző portyázó körútunkon, hanem inkább ledőlünk a barackfa árnyékába, és pihenünk egy keveset.

                                                                           (folytatjuk, következik: Fügekert, Zánka)