Ha Magyarországról van szó, egy külföldinek a pörköltet, halászlét, gulyást kínáló, egykori betyárvilágot felidéző csárdák, no és az ezekhez szorosan kötődő cigányzene ugrik be. Ezek nemzeti múltunk örökségei, olyan egyedi értékek, mint az angliai, skóciai kastélyok, a holland szélmalmok és papucsok, az amerikai country zene, a francia sanzon, vagy éppen az argentin tangó. Becsben, életben tartásuk nemcsak nemzeti érdek, de kötelesség is. Lenne, mivel a cigányzene már régóta halódik, s már a csárdavilág is mulandóban.
Szomorú látvány egy bezárt, sorsára hagyott, az enyészetté lett, egykor népszerű, forgalmas csárda, amelyből többet térségünkben is felfedezhető. Vannak klasszikus, tipikus építészeti jegyeket hordozó csárdaépületek, vannak olyan „műcsárdák”, amelyeket a mai korban építettek fel a régiek mintájára, s vannak olyan vendéglátóhelyek is, amelyeknek ugyan nem sok köze van a csárdai jelleghez, de tulajdonosuk jó üzleti érzékkel csárdának „becézve” üzemelteti őket. Persze van példa ennek a fordítottjára is. (...)
A teljes cikket az eredeti oldalon olvashatja.
