A hozzávalók és az elkészítési mód a szokásosak voltak, a lépték már kevésbé. A mintegy 500 kiló sertéshúst és 400 kiló savanyú káposztát emelvényről borították a főzőstáb tagjai a gigantikus kondérba. Az érdeklődők pedig sorban álltak, hogy felülnézetből is szemügyre vehessék a készülő finomságot. Valódi csapatmunka zajlott, hiszen nagy edényhez nagy tűz dukált. A viharos szélben és a szakadó esőben, gázpörkölőkkel is rásegítve lobbant fel a láng, amit aztán méretes szálfákkal tápláltak a főzés ideje alatt. Az első alkalommal megtartott rendezvényen az ilyentájt esedékes népszokások bemutatása, koncertek és kóstolók mellett a fő attrakciót a káposztafőzési rekordkísérlet jelentette. Habár a kedvezőtlen időjárás a kulturális programok egy részét megakadályozta, viszont az elhivatott ínyesmesterek dacoltak az elemekkel. A délután második felében kitartásuk jutalmaként a fellegek oszlani, a közönség pedig gyülekezni kezdett – így már nem kellett attól tartani, hogy túl soknak bizonyul a vacsorának való. Az ötletgazdák azért készítettek éppen 1075 kilogrammnyi ételt, mert Szolnokot településként 1075-ben említették először a történetírók. A háromezer adagnyi székelykáposzta szétosztásával a szervezők a C-vitamin fogyasztását is igyekeztek népszerűsíteni – e törekvés jegyében néhány nappal korábban dr. Czeizel Endre is a város vendége volt. Az orvos-genetikus az új influenza elleni védőoltás fontosságára hívta fel a figyelmet, s hangsúlyozta a vitamindús táplálkozás fontosságát. A Szolnokon elkészített káposztamennyiség ötezer ember napi C-vitamin szükségletét fedezi.