Jellegzetes leveseink - a palócleves, a gulyásleves vagy a Jókai-bableves - egytálételként töretlenül népszerűek, de már ritkulóban a levesestálak. A legtöbb étteremben kímélik a gyomrot, és a laktató levesekből csupán csészényit tesznek az asztalra.A rántást nehéz visszaszorítani a levesekből, a mártásokból és a főzelékekből. A vastagon berántott főzelékeket kínáló üzletek ebédidőben zsúfoltak, szabad asztalra rendszerint várni kell. Ez azóta így van, hogy az első étkezde sikere után a magyar tulajdonosok sorra nyitották, valóságos üzletlánccá fejlesztették a főzelékfaló-ételbárokat.
Eközben az éttermek egy része már nem zsíros rántással, hanem legfeljebb olajossal, még inkább könnyű habarással, esetleg vajas, lisztes, petrezselymes sűrítménnyel kínálja a főzeléket, ha egyáltalán szerepelteti az étlapon. Ha pedig nincs főzelék, akkor hagyományos köretként marad a kalóriadús tarhonya, galuska vagy a magyaros szűzérméhez tálalt serpenyős burgonya.
Az új irányzatnak jobban megfelel a sokféleképpen elkészíthető rizs, főleg, ha kerül mellé vagy bele némi párolt zöldség: brokkoli, cukkini, zöldborsó, karfiolrózsa, karotta. A változatos köretlehetőségeket bizarr példa illusztrálja. Esküsznek rá, hogy grillezett húsokhoz kiváló a szalonnás sütőtökfagylalt. Vannak állítólag séfek, akik sós vargabélessel körítik a paprikás étkeket, máskor meg tálalnak melléjük olajos magvakkal, esetleg mákkal ízesített sós krumplinudlit. A modernizáció kétségtelen eredménye a kevert saláták térnyerése. A friss és nyers zöldfélékből összeállított, olajbogyóval, magvakkal, esetleg gomolyával, fetával készült, a görög vagy a bolgár konyha által ihletett vitaminbomba már nagyon messze van az olyan savanyúságoktól, amilyen az ecetes uborka vagy az almapaprika. Igaz, nem is annyira a főétel kiegészítőjeként, mint inkább az előételek sorában játszik szerepet. A haladás élenjárói rafináltan válogatják össze a kevert saláták ízesítőit. Elvetik a hagyományos ecetet és olajat, helyette a drágább balzsam-, tárkony- és gyümölcsecetet, dió-, szőlőmag- és szójaolajat használják, és fenségesnek tartják a tokaji borecetet. (stop.hu)
Eközben az éttermek egy része már nem zsíros rántással, hanem legfeljebb olajossal, még inkább könnyű habarással, esetleg vajas, lisztes, petrezselymes sűrítménnyel kínálja a főzeléket, ha egyáltalán szerepelteti az étlapon. Ha pedig nincs főzelék, akkor hagyományos köretként marad a kalóriadús tarhonya, galuska vagy a magyaros szűzérméhez tálalt serpenyős burgonya.
Az új irányzatnak jobban megfelel a sokféleképpen elkészíthető rizs, főleg, ha kerül mellé vagy bele némi párolt zöldség: brokkoli, cukkini, zöldborsó, karfiolrózsa, karotta. A változatos köretlehetőségeket bizarr példa illusztrálja. Esküsznek rá, hogy grillezett húsokhoz kiváló a szalonnás sütőtökfagylalt. Vannak állítólag séfek, akik sós vargabélessel körítik a paprikás étkeket, máskor meg tálalnak melléjük olajos magvakkal, esetleg mákkal ízesített sós krumplinudlit. A modernizáció kétségtelen eredménye a kevert saláták térnyerése. A friss és nyers zöldfélékből összeállított, olajbogyóval, magvakkal, esetleg gomolyával, fetával készült, a görög vagy a bolgár konyha által ihletett vitaminbomba már nagyon messze van az olyan savanyúságoktól, amilyen az ecetes uborka vagy az almapaprika. Igaz, nem is annyira a főétel kiegészítőjeként, mint inkább az előételek sorában játszik szerepet. A haladás élenjárói rafináltan válogatják össze a kevert saláták ízesítőit. Elvetik a hagyományos ecetet és olajat, helyette a drágább balzsam-, tárkony- és gyümölcsecetet, dió-, szőlőmag- és szójaolajat használják, és fenségesnek tartják a tokaji borecetet. (stop.hu)
