Egyikünk meséli, miközben az előbb a mosdóba tartott, látta Jamie-t! Egy bárszéken ült, és fesztelenül csevegett valakivel. Vagyis már itt van – csak mi még kint, a teraszon ácsorgunk, ő pedig bent valahol a vendégtérben. 

Pucér, de hogy?

Bengedik a jó népet, azaz minket, most már csak ámuló tömeget látunk az üvegfalon át. A kint rekedtek is mind azt csodálják, amit mi testközelből: élete első budapesti látogatásán láthatjuk, hallhatjuk a pucér szakácsot, ami témáról amúgy erősen megoszlanak a vélemények. Mert a tábor egyik fele arra esküszik, attól pucér a brit séf, hogy "The Naked chef", azaz Meztelen szakács címmel, a BBC-n futott sorozatával robbant be a köztudatba és lett egy csapásra sikeres. Hiszen e sorozatnak lényege, hogy olyan egyszerűen, friss alapanyagokból főzött – innen jött a pucér elnevezés.

Mások esküsznek rá, hogy valóban főzött meztelenül, sőt, erről ő maga is mesélt egy berlini találkozón, ahol elmondta, pucéran főzött a feleségének, és megégette magát, méghozzá piszkosul, pont ott, ahol egy férfi a legsebezhetőbb...

Beképzelt lehetne, de nem az

Túltesszük magunkat mindannyian ezen a kényes témán, és inkább letelepedünk az asztalok köré, miközben azon ámulunk, Jamie minden, csak nem sztárallűrökkel rendelkező szupersztár. Pedig lehetne mire nagyképűnek lennie, hiszen világsztár – de nem az: szerény, kedves, közvetlen, nevetős, mindenkihez van egy kedves szava. Mosolyogva tűri a szelfizés szinte véget nem érő procedúráját a vendégek sorával, utána minden egyes asztalhoz körbejár, megkérdi, jó házigazdához méltóan, hogy ízlik a felszolgált étel, és lelkesen mesél arról, mi hogy készült a konyhán és miért.

Fenntartható, méltó bánásmód, vegyszermentes

Teljesen tűzbe jön, amikor a kajáiról mesél. Ennél csak akkor feszíti nagyobb hév, amikor másik fő vesszőparipájáról, az egészséges életmódról, az ehhez szorosan kapcsolódó fenntartható helyi és kiváló minőségű alapanyagokról, meg az iskolai étkeztetés fontosságáról, és nála az ördöggel való cimborálással egyenlő cukros üditőkről, meg különféle rágcsákról beszél. Épp azt magyarázza nagy hévvel, hogy a magyar mangalicára alapanyagként, amelyből a Vár-beli most debütáló étlapra került egy fogás, azért mondott igent, mert minden szempontból kiváló a mangalica szűzpecsenye alapanyaga és jó lett a belőle készített fogás.

Amúgy nem lehet egyszerű Jamie elvárásainak megfelelni, ez az éttermet - és párját, a Gozsdu-udvarban lévő másik Jamie pizzázót - üzemeltető Zsidai Roy elmondásából derül ki. Akitől megtudjuk, olyan food standarddel kell dolgozniuk azért, hogy használhassák a Jamie nevet, hogy még. Alapkövetelmény a fenntarthatóság. Az állatokkal való méltó bánásmód (bármit is jelentsen ez), a tiszta, antibiotikumoktól, vegyszerektől mentes tartásmód. És a fő gond, magyarázza Roy, hogy bár minden feltétel alapján találnak megfelelő gazdát – ám az a mennyiségű alapanyag, amire szükségük van a pesti és a budai Jamie-étterem konyhájába, nos, ez a legfőbb nehézség. A beszerzés lehet a a legnagyobb kihívás egy ilyen igényes vállalkozás esetén, amilyen egy Jamie Oliver étterem üzemeltetése esetén pedig kötelező.

Egy beugrás hozta a világhírt 

Egy Jamie-féle biznisz macerás működtetése legyen az üzemeltető gondja, most inkább térjünk vissza ahhoz, aki miatt egymás hegyén-hátán ülünk az étteremben, kintről pedig egyre többen bámulnak befelé a portál üvegein, és akiről már az óvodások is betéve tudják, hogy rossz tanuló volt az essexi iskolában, beszédhibás srácként bukdácsolt egyik tanévből a másikba, viszont volt egy erőssége, ami miatt az osztálytársai imádták: szenzációs szendvicseket készített. Úgyhogy a suli befejezetével főiskola helyett inkább egy profi konyhát célzott meg, így került Jamie az azóta már elhunyt olasz séfhez, Antonio Carluccióhoz. A BBC fedezte fel amúgy, amikor egy főzős dokumentumfilmhez forgattak épp azon a konyhán, ahol beugrós szabad napos szakácsként robotolt (a kollégája beteg lett), és ez lett világkarrierje startköve. Ekkor jött a pucér szakácsos korszak, meg utána sorban az összes többi, félelmetesen jó szakácskönyvekkel, étteremnyitásokkal tarkítva – innentől kezdve nyitott (szakács)könyv az élete.

 Először Budapesten, de nem utoljára

Bár már két étterme is működik a fővárosunkban óriási sikerrel – a névadó most először látogatott hazánkba. Azt mondja, elképedt azon, micsoda izgalmas, gyönyörű városba érkezett, és bár csak a Várban tett eddig egy rövid sétát. Elhatározta, hamarosan a (népes) családjával is visszatér. Azt tartja legnagyobb érdemének, fejti ki, mialatt mi budai éttermének legújabb, nyárra szóló kínálatát kóstoljuk – a sült paradicsom és prosciutto-s előételek után tésztát és superfood-os, azaz quinoás, lencsés, avokádós, céklás, gránátalmás salátát, majd magyar mangalicából készült szűzsültet, amelyet a Vár-beli étterem séfje kreált, mellé házi polentachipset lehetett csipegetni, és végül a teraszon Jamie kedvenc desszertjeit kínálták, eperhegyek és málna kíséretében -, hogy közel 20 éves missziója árán elérte, a konyhai főzés nemcsak a nők kiváltsága a konyhán (mármint otthon, családi körben), hanem végre fele-fele arányban a férfiak is odaállnak otthon a tűzhely mellé, és nem istentől való káromlás, ha ők készítik a reggelit, ebédet, vacsorát.

Pörög ezerrel

De nemcsak a férfitársadalmat csalta be a konyhákra, sikerének titka az, hogy végtelen kedvesen, közvetlenül és egyszerűen magyaráz el mindent, ami főzéssel, étellel, minőségi alapanyaggal kapcsolatos. Az ember tényleg elhiszi, ha a kezét figyeli, hogy ezt még ő is el tudja készíteni, bár sosem volt egy nagy spíler a konyhán. 

A két órás találkozó alatt végig ezerrel ég, és úgy pörög, ahogy rajta kívül szinte senki más a vendégtérben. Az évek óta nyilván ugyanazt kérdezgető médiával is roppant kedves (pedig nem lehet könnyű ekkora médiafelhajtásban élni, és óvni valamennyire ettől a magánéleti szférát), amikor elköszönünk a helytől - tőle nem, mert éppen egy kollégának magyaráz a kamerába a Fifteen-ről, azaz arról a helyről, ahol annak indulása idején (2002-ben) függőket vett a szárnya alá, és képezte ki őket profi szakácsnak. Épp azt meséli nagy lelkesedéssel, hogy a Fifteen szerencsére ma is működik, és több mint ötszázan helyezkedtek el onnan azóta nagyhírű séfek mellé. 

Jamie most tehát még néhány percig Pesten pörög, aztán indul Bécsbe, egy másik éttermét meglátogatni. De ha még ma arra is sort kerít, amit tésztája mellé boldogan mesélt, hogy a gyerekeivel minden nap piacra megy, aztán együtt főz velük - akkor egy mangalicaszüzet áldozok az ámulat oltárán a lába elé.