Joggal gondolhatjuk tehát, hogy a tudatos táplálkozásra történő nevelésben a szülők partnere lehet az iskolai menza. A gyakorlati helyzet azonban sokszor nem ezt igazolja. Miközben a világ sokat változott, ha belépünk egy átlagos diákétterembe, többnyire azt tapasztaljuk, hogy ott bizony megállt az idő. Kopott bútorok, elmaradott konyhatechnológia és 30-40 éve változatlan étrend fogad bennünket sok helyen. Mintha visszacsöppentünk volna saját tanulóéveink rég elfeledett korszakába. Manapság azonban a legtöbb anyuka már nem főz minden nap, a gyerekek pedig olyan kész élelmiszerek bűvkörébe kerültek, - mint pl. a chips, ropi, gumicukor, kóla, fánk vagy fagyasztott készételek, stb. - amelyek nem biztosítják a mindennapi tápanyagszükségletet.
Az OTH ajánlás megjelenésével talán reménykedhetünk abban, hogy végre változás fog bekövetkezni és lehetősége lesz a gyerekeknek elsajátítani a helyes étkezési kultúrát. Ehhez azonban a közétkeztető szolgáltatóknak szemléletmód változáson kell keresztülmenniük, szakmai és technikai fejlesztésbe kell kezdeniük, hogy minél hamarabb alkalmazni tudják a modern szemléletű ajánlás szigorú előírásait.
Lássunk néhány gyakorlati példát arra, hogy mit ajánl és mit nem ajánl az OTH!
Minden főétkezés tartalmazzon állati eredetű fehérjéből készült ételt, ugyanakkor 10 étkezési napot alapul véve legalább egyszer szerepeljen az étlapon hal, ám bő olajban sült étel (a rántott hús is ilyen) maximum 1 alkalommal fordulhat elő az étrendben.
Tejföl és tejszín kizárólag ételkészítéshez használható fel, az utóbbi 10 naponta egyszer. Kerülendők az ételporok, leveskockák, sót tartalmazó ételízesítők, 30%-nál magasabb zsírtartalmú húsok, koffeintartalmú italok, energiaitalok, szénsavas vagy cukrozott üdítők, szörpök, hozzáadott cukrot tartalmazó vagy 50% alatti gyümölcstartalmú gyümölcslevek, sertés zsír, baromfi zsír és a 12 %-nál magasabb zsírtartalmú tejföl használata. Az ajánlás maximálja a napi sóbevitelt is. Ugyanakkor támogatja a magas rosttartalmú élelmiszerek (mint pl. a teljes őrlésű gabonafélék), a nyers zöldségek és gyümölcsök, illetve a cukor nélküli tej napi fogyasztását.
A gondosan összeállított étrend nagyfokú odafigyelést és szakmai hozzáértést igényel. A reformétrend szempontok mellett arra is figyelni kell, hogy ne ismétlődjenek hetente, kéthetente a fogások és változatos alapanyagokból készüljenek az egyes ételek. Az egészséges életmód mellett elkötelezett cégek egyike a Hungast cégcsoport. A társaság tevékenységével naponta 35.000 étkezőt lát el Budapesten és a vidéki városokban egyaránt. Konyháin az elsők között kezdett bele reformkonyha szemléletű ételek készítésébe Magyarországon.
Pécsett az idén indították el a közétkeztetési szolgáltatás ellátását. A városban nagyszabású konyhatechnológiai fejlesztésbe is kezdtek az új étrendek és receptúrák bevezetésével párhuzamosan. Kérfalusi Attila a Hungast Dél-Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója úgy véli, ha az étkeztető szolgáltató komolyan veszi a 2011.08.01-én kiadott OTH ajánlást, akkor ténylegesen megvalósulhat, hogy a gyerekek egészségesen és korszerűen táplálkozzanak. Az ügyvezető igazgató beszámolt arról, hogy eleinte tartottak attól, hogy az apróságok nehezen fogják megkedvelni az újdonságokat és hiányolni fogják a rántott húst és a sült tésztaféléket. Szerencsére nem így történt. Az iskolások körében egyre népszerűbbek az egészséges, rostokban gazdagabb ételek. A szülők és pedagógusok támogatása is nagy segítséget jelentett a Hungast Dél-Magyarország számára az üzemelés beindulásakor.
A városlakók egy része szívesen igénybe venné a szolgáltatást, a Hungast azonban egyenlőre még nem főz ebédet a nagyközönség számára. Az ANK étteremben korábban külsős étkezőket is kiszolgáltak menüvel, ha előfizettek rá, illetve a város több másik konyhájáról lehetett ebédet elvinni éthordóban. Mivel az átadás-átvételkor rövid határidő állt rendelkezésre a fejlesztésekre és az új étlapok kialakítására, ezért a Hungast nem tudott arra koncentrálni, hogy megteremtse a feltételeket további étkezők fogadására.
A pécsiek azóta mindenféle fórumon sürgetik az étterem megnyitását, mivel ők is igényelnék a „reformkonyhán” készülő egészséges menük kínálatát. Az átállás folyamatos, az üzemeltető mindent megtesz annak érdekében, hogy minél előbb biztosítsa a nagyközönségnek is a korábban megszokott szolgáltatást.
A kiragadott példa is azt bizonyítja, hogy talán mégsem állt meg az idő a magyarországi menzákon. Reménykedhetünk abban, hogy egyre több közétkeztető ismeri fel, hogy a sikeres működéshez szemléletváltás szükséges, hiszen tevékenységük nyomán a felnövekvő nemzedék étkezési kultúráját is formálják.
