Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára 2012. április 19-én – a magyar külképviseleteken dolgozó séfeknek tartott egyhetes továbbképzés borokról és borkorcsolyákról szóló napján – a gasztronómia és a diplomácia kapcsolatára hívta fel a figyelmet. „Vendégnek lenni a legfinomabb és legfárasztóbb rabságok egyike. Mert hasztalan mondják a háziak: »Nálunk a vendég azt csinál, amit akar! Kel é fekszik, amikor akar! Azt eszi, amit akar! Nem kell törődni a háziakkal!... « – természetesen egyebet sem csinálnak a vendégek és háziak, mint reggeltől estig törődnek egymással, figyelik egymás óhajait és életrendjét, alkalmazkodnak egymáshoz.” – idézte Márai Sándor Füveskönyvének A vendégeskedésről című írását. Mint mondta, Márai gondolatai a vendégség egy különleges fajtájára, a protokolláris találkozókra, így ebédekre és vacsorákra is jól illenek. Meghatározott rendben zajló étkezések, amelyekhez – legyen bármilyen is az étel – mosolyogni kell, hiszen több mint illetlenség lenne jelezni a vendéglátó, azaz fogadó félnek, hogy hideg a leves, rágós a kacsa, ecetes a bor. Németh Zsolt elmondta, hogy ezek az apróságok – legyen bármennyire fontos is a tárgyalási téma, amiért tulajdonképpen asztalhoz ültek a felek – alaposan el tudják rontani bárkinek a kedvét. Ezzel szemben egy mesterien elkészített menü és a hozzá tökéletesen illő bor megadja az alapot ahhoz, hogy a felek a tárgyaló (vagy fehér) asztalnál dűlőre jussanak, hiszen eleve megelégedéssel töltik el a vendéget, ennek érzete pedig a vendéglátót, tette hozzá a parlamenti államtitkár.
Németh Zsolt felhívta a figyelmet arra, hogy a külképviseleteinken dolgozó séfekre mindezért nagy felelősség hárul: mindig a legjobbat kell az asztalra tenniük, hiszen ők alapozzák meg a beszélgetések és tárgyalások sikerességét, s egyben ők mutatják be az egyik fő büszkeségünket, a magyar gasztro- és borkultúrát. (kormany.hu)
