A reklámszakmába még bele se kóstolt, de az akkori nagyágyú kreatívok tátott szájjal hallgatták. Igaz, először csak a kéréseit, hogy fogorvos létére hadd próbálja ki magát szövegíróként. Nem sokkal ezután pedig már nem kellett felvennie a fehér köpenyt, kreatívigazgató lett, majd reklámfilm-rendező, aztán teljesült az álom is: nagyjátékfilmjeire tódul a közönség. Félezer reklámfilmen van túl, de nem akar leragadni, kíváncsian figyeli az internet és az olcsó technika nyomán születő új formákat.
Ha nézem a rendszerváltás előtti reklámfilmeket, akkor azoknak valóban megvolt a bájuk, sármjuk, annak ellenére, hogy szakmailag megkérdőjelezhetőek. Aztán jött a rendszerváltás, elindult a folyamat, hogy zárkózzunk fel a Nyugathoz. Azt vallom, hogy azért nincs azóta se jól kialakult magyar reklám, mert mi voltunk a legközelebb a nyugati országokhoz, és a legelsők közt próbáltuk követni őket, ráadásul bejátszott, és azóta is tart a nagyon erős német hatás, bár szerintem a magyaroknak jobban fekszik a humorral teli angolszász hatás. Az orosz és a román reklám sokkal egyedibb, felismerhető jegyekkel rendelkező. Néha megyek hozzájuk rendezni, akkor irigykedve olvasom a forgatókönyveket, mert bátrabbak, merészebbek. Nálunk meg be vannak húzva a fékek. Ez a bátorság annak a számlájára is írható, hogy sokkal nagyobb piacról van szó mint nálunk, ahol kis piacon kis nyereségért dolgoznak, biztosra akarnak menni. A nagyobb piac nagyobb bevételt jelent és nagyobb szabadságot is enged.
A kreatívszakmában kétféle vélemény járja, van aki szeret Önnel dolgozni, mert megbízható, alapos, pozitív szemléletű és tudja mi a dolga, míg a másik szerint tisztes iparosmunkát végez, ami egyenlő az átlagossal.
Ez a tisztes iparos nem hízelgő vélemény, de bizonyos szempontból értem. Engem az ügyfelek jobban szeretnek, mint az ügynökségek. A kreatívok extravaganciára törekednek, díjat akarnak kapni, míg az ügyfeleket nem érdeklik az Arany Oroszlánok, hanem eladni szeretnék a terméket. Lehet, hogy ügyfélpárti rendező vagyok, de ez amiatt is van, hogy kreatívigazgatóként megtanultam a nyelvükön, ezt pedig az ügynökség nem szereti. Talán a tisztes iparos véleményt az is erősítheti, hogy a kilencvenes években, amikor ontottuk a reklámokat, volt egy-két olyan forgatókönyv, amire nemet kellett volna mondani. Rossz kreatív anyagból nehéz jót csinálni, de ha jó az alapanyag és az ügyfél bízik az ügynökségben illetve a rendezőben, készülnek izgalmas dolgok, mint amilyen a D-juice kábelfeltépős filmje, vagy a T-online szupermenes szpotjai. Egyébként a nagyjátékfilmek után mindig ki vagyok éhezve a reklámfilmekre és ilyenkor sokkal jobbakat is csinálok.
A teljes interjút elolvashatja a héten megjelenő Kreatívban.
A portréfotózás filmje:
{video|id=1175}
Néhány Herendi-szpot:
{video|id=1025}
{video|id=1026}
{video|id=1027}
