Az üzleti utazók és az egyedül repülő családlátogatók jól ismerik az utazással járó kiüresedést, a repterek és szállodák szinte kongó magányát. A szociohotel ötlete ezt az alapigényt tovább gondolva hozott létre egy merőben új szállodatípust, amely minden ízében szakít a korábbi hotelformákkal. Eltűnik például a recepció, a folyosó, a lobby, a lift és a szivarszoba. A szobák egészfalas üvegablakukkal az utcára néznek, melyek egyben bejárati ajtók is. A tolóajtók a foglaláskor kapott számzárral nyithatók.

Az ötlet így, vagy úgy, de kapcsolódik az olasz délvidék hagyományaihoz, ahol tényleg az utcán zajlik a családok élete. Ezt a szokásukat sok helyütt még a külhonban élő olaszok is őrzik, akik például a mai napig az utcán tévéznek este. Alessandro Rosso ötletgazda szerint, amikor valaki az 1726-os szobában valahol a 16 emelet környékén magára zárja az ajtót, olyan elszigeteltséget érez, amelyet egyetlen panorámaablak sem képes ellensúlyozni.

Ötletünkkel arra készültünk, hogy az utca hangulata valahogy beszivárogjon a szobába, és hogy az utazó egész tartózkodása alatt együtt rezdüljön a várossal. Azt szeretnénk, ha részese lenne az eseményeknek, a szobájában található nyitott bárral pedig kapcsolatba léphessen a járókelőkkel, esetleg barátságokat alakítson ki - mondta Rosso.

A vendégek lakóközösséget is alkothatnának

A kritikusok szerint az ötlet remek, de inkább stílust képvisel és a kelleténél kevesebb funkciót tartalmaz. Pedig az alapelképzelésben lényegesen több van. A szociohotel egyik legmerészebb elképzelése valójában az lenne, ha a mozgatható falakkal megoldaná az egyterűsítést. Vagyis ha a földszintes szállót némi átrendezés után a vendégek egyterűvé nyithatnák. Így a szállodából kis túlzással klubbot alakíthatnának ki. Aki akar, gombnyomással csatlakozhatna, és saját szobáját is bevonhatná a klubtérbe. 

A szálló szobái amolyan hosszútávra szóló bérlemények lennének, amelyek az arctalan szállodákkal szemben alig 6-8 szobával működnének és vendégek és szinte lakóközösséget formálhatnának. (origo.hu)