Budapest térségében az első állandó repülőtér az 1916-ban létesült mátyásföldi volt, a polgári repülés központja a harmincas években került át Budaörsre. A létesítmény megfelelt a kor követelményeinek, de nehezen bővíthetőnek bizonyult. Ezért már a második világháború előtt, 1938-ban felmerült az új fővárosi repülőtér létesítésének ötlete, a megvalósításához a Pestszentlőrinc-Rákoshegy-Vecsés határában található területet jelölték ki. Az eredeti tervek szerint a katonai, a sportrepülési és a polgári feladatokat el akarták különíteni, s mindegyik funkció külön épületet kapott volna.
Az 1723-tól a Grassalkovich család tulajdonában lévő földterület egy részét a XIX. század elején egy gazdag budai serfőző, Mayerffy Xavér Ferenc bérelte, róla nevezték el a környéket Ferihegynek. Az 1939 utolsó felében kiírt pályázatot kisebb módosításokkal Dávid Károly, kora egyik legeredetibb tervezője és a modern magyar építészet egyik megteremtője nyerte meg. A létesítmény a magasból egy repülő körvonalait adja ki: törzse az indulási-érkezési csarnok, vízszintes vezérsíkja a közútfelőli homlokzat, szárnyai a felszálló mező felé néző emeletes részek, motorjai pedig az ezek előtt lévő irányító tornyok. A munka 1942-ben indult meg, a következő évre elkészült a forgalmi épület és a hangár előtti 60 ezer négyzetméteres betonfelület. A második világháború elhúzódása miatt 1943-tól Ferihegy háborús repülőtérként működött, a befejezetlen, bombatámadásokban megrongálódott épületegyüttest 1944. december 28-án foglalták el a szovjetek. 1945 után a légi forgalmat ismét Budaörsre terelték, de az ottani szűkös körülmények miatt nem lehetett sokáig halogatni Ferihegy befejezését.
A hároméves terv keretében 40 millió forintot fordítottak e célra, 1948-ban kezdődtek a futópálya betonozási munkálatai, s három évi munka után, 1950. május 7-én a repülőteret átadták a fogalomnak. Ferihegyről a belföldi járatok mellett évekig néhány külföldi járat indult, elsősorban Prágába, Bukarestbe, Varsóba és Szófiába. 1954-ben az addigi magyar-szovjet közös tulajdonú MASZOVLET helyébe a már csak magyar MALÉV lépett, amely 1956-ban indította első nyugati járatát Bécsbe. 1960-ra Ferihegy Közép-Európa legmodernebb repülőtere lett, az első év 50 ezres utasforgalma 350 ezerre nőtt, a hetvenes évek közepén pedig átlépte a bűvös egymilliót. A repülőtér 1980-ra már több mint 1,8 millió utast szolgált ki évente, mindössze tíz év leforgása alatt ez a szám 2,5 millióra növekedett. A megnövekedett igénybevétel tette szükségessé 1985-ben a 2-es terminál átadását, 1998 decemberében pedig átadták a 2B terminált. Ma már egy forgalmas nyári napon 35 ezer utast és 500 járatot fogadnak és indítanak Ferihegyen, az utóbbi évek utasforgalma megközelíti 8,5 milliót. (MTI)
