Nagyjából március idusán láttak neki kicsit helyrepofozni az ún. 1-es pályát Budapest Airporték. „Jó, hogy vége a ’80-as éveknek” (Kispál és Borz, A '60-as évek/Naphoz Holddal), de a legutóbb az évtized végén kiigazított pálya annyi év után megérett egy kis ráncfelvarrásra. Az elmúlt közel 30 év alatt 1,2 millió gépmozgást látott! A 3 kilométeres pálya ráncait mintegy 2200 méteren varrták fel a középvonaltól számított 15 méteres szélességben, a korábbinál nagyobb teherbírású, 5x5 méteres betonelemekkel. Csillog-villog a régi betonhoz képest.
Azonban a betonelemek közti anyag, mintha egyenesen az univerzum sötét anyaga lenne, vagy még annál is több: a fény mellett a hőtágulás velejáróit is elnyeli. Gumiszerű szubsztancia: hidegben és melegben egyaránt leköveti az elemek mozgását.
Az 1-es pálya rendre a Runway Run-ok helyszíne is. De egyikünk sem akarna versenyre kelni egy futófénnyel. Nem, nincs lába; felvillanás, ami — kapaszkodjanak meg, ez gyors lesz — a hangsebesség háromszorosával terjed tova a bevezető fénysor lámpáin. Amikból összesen 278 van. És szintén némiképp helyrepofozták őket a munkálatok során. Van másik 300 lámpatest a betonba ágyazva a földetérés zónájában, de ez mind semmi! Az egész Ferihegyen (nem a terminálban) 6700 fényforrás segíti a pilótákat.
Meg a műszeres leszállító berendezés, avagy ILS. Ez amolyan vonónyaláb, de az öregnek nem kell kikapcsolnia, mert akkor annak egyebek mellett az utasok is megisszák a levét, mivel enélkül, a leszállítást megkönnyítő, irányított rádiósugár nélkül bonyolult időjárási körülmények között sokszor nem tudnának leszállni a gépek. Az ILS-nek különböző, az ICAO által kategóriákba sorolt változatai vannak. A derék ferihegyiek a megújuló pályához épp a CAT III/B-t telepítik. Ezzel a minket kalauzoló Stephan Schattney, Budapest Airport Műszaki Központjának igazgatója szerint szinte vakon le lehet szállni. Nem, nem vak pilótával, hanem az ablakon át a pocsék idő miatt még a gép orrát sem látó pilótával. Szóval dőljenek hátra nyugodtan a folytatásban, ha a 13-as jobb pályára érkeznek, avagy az 1-es délkeleti irányba fordított felére.
Mindenki reméli, hogy a környékbeli lakók is fellélegeznek majd, amikor június 25-én átadják a ráncfelvarrott pályát és visszaáll a párhuzamos üzem. A 2-es pálya vonalában élők részéről több sajtóorgánum tájékoztatása, valamint Riz Levente, XVII. kerületi polgármester szerint sorozatos panaszok érkeznek a felújítással járó forgalomterelés miatti zajolásra. Az említett úr volt az, aki a Malév csődjének szinte másnapján, amikor az ág is húzta az utast vesztett Budapest Airportot, kitalálta, hogy drámaian megemeli az üzemeltetőre kivetett ingatlanadót. A zajbaj körüli torzsalkodásba most nem kívánunk ehelyütt belemenni; mire kis tudósításunk megírásába belefogtunk, a hírportálok már belementek.
Nézzük inkább a keddi, szingapúri időjárásban látottak másik felét! A móló, amiről ha fejest nem is lehet ugrani, de kultúráltan beszállni szélestörzsű és keskenytörzsű, fapados és nem fapados gépekbe lehet. Magunk is írtunk róla már párszor, hogy mekkora ötlet, milyen remek fejlesztés az amúgy még a Malév fénykorában, egy fejlődő gyűjtő-elosztó repülőtérre álmodott kettős utasmóló építése. Malév nincs, rendben, de mivel a reptér komoly szinten kezdte kinőni magát, a bölcsen azóta is életben tartott építési engedély révén belekezdhettek az egyik, a B terminálból kinyúló móló építésébe. Ami már a vége felé jár. Schattney elmondta: augusztusban már az utasoké.
Addig meg a sürgő-forgó szerelőké. A keddi állapotokat látva a laikus lamentálna: Na ne mondják már nekem, hogy itt alig másfél hónap múlva utasok flangálnak! Pedig, ha csak addig valamelyik magáról megfeledkezett politikus ki nem robbantja a III. Világháborút, így lesz.
Szuper letisztult épületszárny; fekete járólapok, nyers beton, az épületgépészetet látni engedő belső, a móló tömegéhez képest szinte bauhaus-osan csíkszerű ablakok. Ez volt az, amit a móló jelen állapotában tudósítónk kifogásolt; a csíkság rendben, de ha az egészet 15 centivel feljebb emelték volna, nem lenne az a zavaró, szemmmagasságban elvágott kilátás a 185 fölöttieknek. Efölött van az ablakkeret teteje, de túl közel ahhoz, hogy ne legyen meg a teljes térélmény. Pedig egy reptéren szeretünk bámészkodni, és nem mindenki a kapuk előtti széksorokon ül.
Lelki szemeink előtt megjelent az 50 méter széles móló szerelők helyett utasokkal, a tervezett, egy-két kereskedelmi egységgel, kapukkal és kis túlzással egy mini München 2-es terminált vizionáltunk. Hamarosan meglátjuk.
