Jó éjszakát, Malaysian három hét nulla – ez a nyugodt mondat a március 8-án eltűnt malajziai gép pilótafülkéjéből hangzott el. Pillanatokkal az irányítótoronynak küldött utolsó szóbeli üzenet után a gépen manuálisan lekapcsolták a kommunikációs eszközöket. Hogy miért, az csak az egyik megválaszolatlan kérdés a sok közül a Boeing 777-es eltűnésével kapcsolatban, az ugyanis még mindig nem világos, miért szakadt meg a kapcsolat Kuala Lumpur-i felszállása után egy órával a Pekingbe tartó utasszállítóval.

Bár az első napokban még terrorcselekményről is szó volt, sőt arról is, hogy a gép még a radarról való eltűnése után órákig haladt tovább, Malajzia miniszterelnöke tényként közölte: a Malaysian Airlines MH370-es járata 239 emberrel a fedélzetén feltehetően az Indiai-óceán déli részén lezuhant. A katasztrófa valós forgatókönyvének megírásában nagyban segítene a fekete dobozok megtalálása, de olyan hatalmas területet kell átkutatni, hogy ez szinte lehetetlen feladatnak tűnik.

Még ha sikerül is azokat kiemelni az óceánból, repülési szakértők – akik közül többen a médiában azon véleményüknek adtak hangot, hogy semmihez sem fogható rejtéllyel kell szembenézni – úgy vélik, a hangfelvételekből nem kaphatnak megnyugtató választ a kérdésekre.

Hullámsír

Márpedig a katasztrófa körüli rejtély feloldásának kulcsa ebben a két tárgyban rejlik, és azt korábbi repülőszerencsétlenségek is bebizonyították, hogy nem mindig egyszerű a megtalálásuk. Amikor 2009. június 1-jén a Rio de Janeiróból induló Air France 447-es járata 228 emberrel a fedélzetén eltűnt az Atlanti-óceán felett, nem kevesebb mint kétévnyi kutatómunka kellett ahhoz, hogy a repülési adatokat és a kommunikációt rejtő eszközöket megtalálják 3900 méteres mélységben.

A Párizsba tartó Airbus A330-as típusú gép rejtélyes szerencsétlenségének lehetséges okait csak hosszas analizálás után sikerült feltárni. Annak ellenére, hogy egy csúcstechnológiájú utasszállítóról van szó, a négy magyar áldozatot követelő szerencsétlenségben a sebességmérő Pitot-cső befagyása miatti robotpilóta kikapcsolódása játszhatta a főszerepet. És feltehetőleg még sok minden más, például a turbulens időjárási körülmények és a pilóták rossz reakciói is közrejátszottak abban, hogy három és fél órányi repülés után a gép az óceánba csapódott.

A malajziai eset áldozatainak hozzátartozói nem sok megnyugvást találhatnak a 447-es járat történetében, ami bizonyítja, hogy nemcsak a fekete dobozok megtalálása, de a halottak felkutatása is rendkívül nehézkes. Az Air France gép esetében még 2011 áprilisában is találtak egy, az utastérhez tartozó nagyobb roncsdarabot, benne több holttesttel. Minden erőfeszítés ellenére 74 utas maradványa a mai napig nem került elő.

A Csendes-óceán rejti Amelia Earhart eltűnésének okát is. A repülés amerikai származású női úttörője navigátorával, Fred Noonannal indult el körberepülni a Földet. Lockheed Vega Monoplan típusú gépükkel 1937. június 1-jén szálltak fel Miamiból. Kalandjuk a terv szerint haladt, egészen július 2-ig, amikor nem érkeztek meg a Howland-szigetre. A keresésükre indult 66 repülőgép és 9 hajó nem találta semmilyen nyomát a két kalandornak, akik egy teória szerint japán fogságba estek, de akadt olyan elképzelés is, amely szerint egy lakatlan szigeten landoltak.

Bermuda-háromszög

Nem teljesen elképzelhetetlen, hogy az óceánfenék mélyén rejtőző katasztrófanyomok hosszú évtizedek elteltével kerülnek elő. Így volt ez a British South American Airways járatával is, amely 11 emberrel a fedélzetén 1947-ben tűnt el az Andokban. 1998-ig kellett várni, amíg két argentin hegymászó rábukkant a motor egy darabjára. Ezen felbuzdulva katonai keresőakciót szerveztek, és találtak is emberi maradványokat.

Az egyik magyarázat szerint a repülő a Tupangato hegynek ütközve lavinát idézett elő, ami hósírba temette a gépet és utasait. Nem ez volt az egyetlen rejtélyes balesete a brit légitársaságnak, amit el kellett könyvelnie. Néhány hónappal az Andokban történt incidens után a Star Tiger nevű gép Londonból Bermudára tartó járata tűnt el nyomtalanul a Bermuda-háromszögben. Az utólagos vizsgálatok szerint a gépnek már azelőtt problémái adódtak, mielőtt tankolás céljából elérte volna az Azori-szigeteket.

Annyi biztos, hogy a gép fűtőrendszere legendásan megbízhatatlan volt, ezért annak érdekében, hogy melegen tartsa az utasokat, a pilóta valószínűleg a teljes transzatlanti utat nagyon alacsonyan, körülbelül 1000 méteres magasságban akarta megtenni, ami megnövekedett fogyasztást eredményezett. A repülésügyi minisztérium vizsgálata szerint ráadásul igen erős szembeszélben repültek, ami tovább növelte a fogyasztást, márpedig ebben a magasságban jóval több kerozinra lett volna szükség.

Politikai szál

Biztosra vehető, hogy az eltűnt maláj gép rejtélyének megoldását váró hozzátartozók nem szívesen idézik fel a Flying Tiger Line 739-es járatának történetét. Az amerikai katonai járat 1962 márciusában 107 embert szállított Guamról a Fülöp-szigetekre, de a Csendes-óceán felett eltűnt. Nyolcvan perccel a felszállás után még rutinüzenetet adott le rádión, majd nem sokkal később az irányítótorony hiába próbálta meg felvenni a kapcsolatot a géppel.

Nyolcnapnyi eredménytelen keresés után még egy apró roncsdarabot sem sikerült megtalálni, pedig akkor nem volt még ahhoz fogható mentési akció a Csendes-óceánon. Az összeesküvés-elméletek gyártói szerint nem véletlen, hogy az eltűnés napján a Flying Tiger társaság egy másik gépe is szerencsétlenül járt: titkos katonai szállítmánnyal a fedélzetén a L-1049 Super Constellation néhány órával a kaliforniai felszállás után kigyulladt és szintén a Csendes-óceánba zuhant. Azt, hogy szabotázs vagy eltérítés történt, a repülőtársaság vad feltételezésnek nevezte, ám arra nem tudott konkrét magyarázatot adni, hogyan történhetett két ilyen fatális, katonai szállal is rendelkező szerencsétlenség ugyanazon a napon.

Erős politikai szállal bír egy elhallgatott eset is. A hidegháború legfontosabb (és egyben a legtöbb halálos áldozatot követelő) eseményei közé sorolják a Korean Airlines James Bond-filmeket idéző 007-es járatának esetét. A Boeing 747-230B típusú, New Yorkból Szöulba tartó gépét 1983. szeptember 1-jén lőtte le egy szovjet SZU-15-ös vadászrepülőgép a Szahalin-szigettől nyugatra, a Japán-tenger felett. A fedélzeten utazó mind a 269 személy, köztük Lawrence McDonald amerikai kongresszusi képviselő is életét vesztette.

A gép vesztét egy navigációs hibából adódó irányváltás okozta, a szovjetek ugyanis azt hitték – legalábbis későbbi magyarázatuk szerint –, hogy kémkedett, mivel letért a kijelölt útvonalról és a Szovjetunió keleti, katonai létesítményekkel teli részei felé haladt. Moszkva természetesen kezdetben tagadta az incidenst, és csak később ismerték el a lelövés tényét. A navigációs hiba is csak a vasfüggöny leomlása után derült ki, mivel a gép fekete dobozának adatait titkosították.