A Which? brit piackutató cég jelentése szerint a Ryanair, Bmibaby, Easyjet, Monarch, Thomas Cook Airlines is több tízszeresét számolja fel a kártyás fizetésért valóban járó díjnak. A bankok Nagy Britanniában csupán 10 pennyt – nagyjából 32 forintot – számolnak fel tranzakcióként, a vásárlónak ugyanez viszont már átlagosan 5 fontjába – mintegy 1607 forint – kerül.
Házunk táján
Nincs ez máshogy nálunk sem. Az Easyjet-nél egy Budapest-Genf viszonylatra szóló véletlenszerűen kiválasztott menettérti jegy Visa Electron kártyával a meghirdetett árért – 20 800 forintért – vihető. Ugyanez Visa betéti kártyával már 1500 forinttal többe, 22 300-ba kerül, míg hitelkártyával 3400 forinttal kell ráfizetni a kiválasztott jegyre, azaz 24 200 forinttal lesz vékonyabb a bukszánk.
Hasonlóan „szankcionálja” a Wizz Air, ha nem az általuk előnyben részesített módon óhajtjuk kiegyenlíteni a fuvar díját. Náluk egy tetszőleges időpontra foglalt Budapest-Stockholm retúr járatra a „Wizz Air hitelkártyás” viteldíj 18 980 forint, banki átutalással vagy Maestro kártyával 20 360, míg MasterCard-dal vagy Visa-val fizetve már fel is ugrott az közel 19 ezres alapár 21 370 forintra.
Ezt felül lehet múlni?
Az utasok hasonlóan indokolatlannak tűnő többletfizetésre kötelezésére remek hazai példa volt a tiszavirág életű Budapest-Debrecen járatra történő jegyváltás esete. Az Ostfriesische Lufttransport (OLT) és a Malév által 2006-ban alig félévig üzemeltetett járatra budapesti indulásnál lehetetlen volt online jeggyel érkezni a Ferihegyre. A jegyet közel 5000 forintos plusz költségért futárral kellett kiszállíttatni vagy ugyanennyiért felvenni a reptéren szintén papír formájában a 21. század elején, egy fővárosi reptéren. Ellenben, ha Debrecenből indult az ember, akkor a csöppnyi vidéki légikikötőben és cívisvárosban oda lehetett állni a check-in pulthoz egy útlevél és a foglalási kód birtokában, ahogy azt a Napi Turizmus akkoriban a vidéket járó munkatársa megtapasztalta.