A francia légitársaság egyik Concorde típusú utasszállító gépe 2000. július 25-én zuhant le. A katasztrófa nem sokkal azután érte a New Yorkba tartó járatot, hogy elindult a párizsi Charles de Gaulle repülőtérről. A gép, amelynek baloldali hajtóműve a felszálláskor kigyulladt, egy szállodára zuhant Párizs Gonesse nevű elővárosában. A tragédiában mind a száz utas, a kilenc tagú francia személyzet és a szállodaépületben tartózkodott négy személy életét vesztette. A Concorde első katasztrófája egyben a hangsebesség kétszeresénél nagyobb, óránként 2200 kilométeres sebességgel szárnyaló, a fedélzetén luxuskörülményeket biztosító szuperszonikus gép mítoszának a végét is jelentette, s a légi járművet 2003-ban végleg kivonták a forgalomból. Az Air France és a British Airways által üzemeltetett utasszállító repülőgép 27 éven át üzemelt: a londoni Heahtrow, illetve a párizsi Charles de Gaulle repülőtérről három és fél óra alatt ért a New York-i John F. Kennedy repülőtérre.
A szakértői csatározásnak ígérkező négy hónapos per még el sem kezdődött, de a védelem a francia médiában már vitatta a légikatasztrófák vizsgálatával megbízott francia szervezet, a BEA következtetését, miszerint a Concorde két baloldali motorjának hibáját az okozta, hogy az egyik motor üzemanyagtartálya belülről megsérült, amikor a gép ráfutott egy a kifutópályán heverő 43 centiméter hosszú, 4,5 kilogramm súlyú fémdarabra, amely az előtte felszálló Continental Airlines amerikai légitársaság DC-10 típusú gépéről esett le; a hulladék szétszabdalta a szuperszonikus gép kerekét, amelynek szétrepülő darabjai megsértették az üzemanyagtartályt, s az így berobbant kerozin okozta a gép pusztulását.
"Ez a hivatalos verzió. Ezt meg fogjuk dönteni és be fogjuk bizonyítani, hogy a Concorde nyolc másodperccel korábban, mielőtt még átment a fémdarabon, azaz 700 méterrel előbb kapott lángra" - jelentette ki Olivier Metzner, a Continental ügyvédje. A francia igazságszolgáltatás ugyanis, a nyolc évig tartó vizsgálat után, az amerikai légitársaság, valamint öt személy ellen emelt vádat nem szándékos emberölés gyanújával. A Continental két alkalmazottja, az ominózus fémdarabot rosszul rögzítő John Taylor munkás, és közvetlen főnöke, Stanley Ford mellett a Concorde gép projektjének egykori két irányítója, Henri Perrier és Jacques Hérubel, valamint Claude Frantzen, a francia polgári légiközlekedési igazgatóság volt vezetője azért került a vádlottak padjára, mert a katasztrófa előtt alábecsülték a Concorde korábbi incidenseit.
A BEA vizsgálata megállapította, hogy a szuperszonikus gép rövid karrierje során 65 esetben merült fel gond a kerekekkel, illetve a gumiabroncsokkal, s ez hat alkalommal az üzemanyagtartály sérülésével járt együtt. Az Air France felelősségét azonban az ügyészség nem látta bizonyítottnak annak ellenére, hogy a BEA több gondatlanságot is észlelt a Concorde-ok karbantartásában.
A Canal+ kereskedelmi televízióban a múlt héten sugárzott dokumentumfilm viszont harminc szemtanú vallomása alapján egyértelműen az Air France-ot okolta a tragédiáért. Egy vizsgálat szerint a Concorde kerekei azért estek szét a kifutópálya egyik göröngyös darabján, mert a gép túl volt terhelve, és hiányzott egy támasztó alkatrész, amelyet a francia légitársaság karbantartói elfelejtettek a gépre ráhelyezni. Ezt a verziót a légitársaság vitatja, és felperesként vehet részt az ügyben. A 113 áldozat családjai közül csak hat fordult a bírósághoz, de az utasok rokonai közül egy sem. Nekik az amerikai légitársaság kisebb, az Air France pedig titok tárgyát képező hatalmas összegben fizetett kártérítést. (MTI)
