A szocialista spanyol kormány által benyújtott jogszabályt 176 képviselő támogatta, 165-en tartózkodtak. A konzervatív Néppárt két képviselője tévedésből nemmel szavazott.
Carmen Calvo miniszterelnök-helyettes a parlamenti vitában hangsúlyozta: "igazság nélkül nem lesz béke", amíg fenntartják ezt a "borzalmas ellentmondást", hogy a diktátor az áldozataival együtt van eltemetve.
A szavazásnál tartózkodó konzervatív Néppárt bírálta a kormány sürgős eljárását az exhumálás ügyében, amelyet a szintén tartózkodó Állampolgárok (Ciudadanos) nevű liberális középpárt "füstfüggönynek" nevezett, amivel a kisebbségi kormány próbálja elfedni "gyengeségét és inkompetenciáját".
A Spanyolországot 1939 és 1975 között irányító nacionalista diktátor földi maradványait a kormányzati tervek szerint az év végén emelik ki a síremlékből.
A kabinet két hete határozott arról, hogy megindítja az ehhez szükséges közigazgatási eljárást, amely a leszármazottak számára 15 napot ad kifogásaik benyújtására, továbbá arra is, hogy megnevezzék: hol kívánják végső nyugalomra helyezni az egykori diktátort.
Franco családja korábban már jelezte ellenvetését a kormánynak. A diktátor unokája által vezetett Francisco Franco Alapítvány (FFNF) szerint jogsértő az exhumálás, ezért jogi lépések megtételét helyezte kilátásba, valamint az ombudsmanhoz fordult.
Spanyolországban 36 éven át, a spanyol polgárháború 1939-es befejezésétől egészen a tábornok 1975-ben bekövetkezett haláláig tartott Francisco Franco diktatúrája.
Uralma, a monarchista-nacionalista jobboldali és a köztársaságpárti baloldali erők között zajló polgárháborút követően kemény megtorlásokkal kezdődött, több ezer embert bebörtönöztek, legalább 30 ezer embert kivégeztek.
Az Madridtől mintegy 50 kilométerre található, gigantikus kőkeresztjéről már messziről észrevehető Elesettek Völgye a diktátor polgárháborús győzelmének jelképeként épült több ezer fogoly rabszolgamunkájával.
Mivel a bazilika hatalmas kriptája túl nagynak bizonyult, Franco oda szállíttatta a köztársaságiak oldalán elesettek holttesteit is, a hozzátartozók beleegyezése vagy tudomása nélkül. Hivatalos becslések szerint 30 ezer embert temettek el ott, egyes történészek azonban ezt a számot 60 ezerre teszik.
A spanyol állam az elmúlt több mint egy évtizedben többször tett kísérletet arra, hogy megfeleljen a múlttal való szembenézés társadalmi igényének, azonban ennek eddig kevés kézzelfogható eredménye
volt. Ugyanis sem a polgárháború, sem a Franco-diktatúra megítélése nem egységes, az áldozatok rehabilitálásának ügye még mindig viharokat kavar.
A diktátor exhumálása felélesztette a közéleti vitát arról, hogy vajon ez a lépés valóban a megbékélést szolgálja-e, vagy csupán a sebeket tépi fel.
Forrás: MTI