Az augusztus 22-ig látható tárlaton öt évszázad mintegy 170 tájképét vonultatja fel a bécsi Albertina legújabb kiállítása. A kiállításon a látogatók nemcsak azt figyelhetik meg, miként változtak a tájképek az évszázadok során, de azt is, miként alakult át generációról generációra az emberek énképe.
A különleges utazás Albrecht Dürernél kezdődik, akinél a táj már nem háttérként szerepel, hanem a mű fő témája. A sort Bruegel, Rembrandt, a Holland aranykor és a reneszánsz városábrázolások folytatják. Utopisztikus tájképvázlatok, az iparosodás korának realisztikus, minden illúziót nélkülöző természetábrázolásai, Caspar David Friedrich festményei, melyek a tájképet és a vallást a magány, a halál és a megváltás allegóriájává olvasztják össze, Alfred Kubin rémlátomásai és Paul Klee álmodozásai a játékos természetről mind-mind részei az utazásnak.
A kiállítás anyagát a romantika tájképfestészetének legjelentősebb művei és a 19. századi osztrák akvarellek – például Jakob és Rudolf von Alts – bécsi látképei teszik teljessé.
