Tény, gyerekekkel nehezebb ügy megfelelő programokkal megtölteni egy nyaralást. Pedig ebben kiemelkedő Ausztria. Noha hosszú évekig jártam oda síelni, néhány évvel ezelőtt, amikor először mentem nyáron és gyerekkel az osztrák Alpokba, kicsit szkeptikus voltam: mit lehet csinálni a kétségkívül lenyűgöző, de önmagukban nem éppen gyerekbarát hegyek között egy álló hétig?
Nos, az derült ki, hogy nagyon is sok mindent. Karintiában már nagyjából öt évvel ezelőtt sem lehetett volna sehol
úgy elhajítani egy császárzsömlét, hogy ne valamilyen programlehetőséget – kisállatkertet, kisvonatot, bobpályát, tematikus játszóteret, a végtelenségig sorolhatnám – találjon el vele az ember, a helyzet pedig mostanra talán még durvább lett.
Ami viszont mindenképp látványos változás 5-10 évvel ezelőtthöz képest: most már a magyar határról 4-5 óra autózásra is mindenhol magyar munkaerőbe botlik az ember Ausztriában, és nem csak a magyar kötődésű vagy magyar vendégekre szakosodott szállodákban, hanem tényleg nehéz úgy eltölteni egy napot bárhol, hogy valaki ne válaszolna úgy egy magyarosan kiejtett köszönésre-rendelésre, hogy „mondd csak nyugodtan magyarul”.
Öt napot töltöttünk el egy olasz határhoz nagyon közeli síhely szállodájában, és nem az volt a kérdés, hogy egy tíz kilométeres körön belül mivel lehet elverni az időt, hanem hogy
miként szűkítsük le még vállalható mennyiségre a csak az ebben a körben elérhető programok, látnivalók számát.
Ezt részben megkönnyíti, részben megnehezíti az, hogy Karintiában, ahogy nagyjából Ausztriában mindenhol, léteznek a szálláshelyek által a szoba mellé ingyenesen adott régiós kártyák, amelyek egy csomó mindenhez, például esetünkben
a környék összes, nyáron is működő sífelvonójához ingyenes hozzáférést adnak, másrészt kedvezményeket kínálnak rengeteg programhoz, harmadrészt egy elég vaskos katalógusban szépen, lapozgathatóan össze is gyűjtik ezeket.
A sors úgy hozta, hogy az osztrák út előtt néhány nappal még a Zemplénben voltunk, és a magyarországi Zemplén tájai semmivel sem maradnak el az osztrák Alpok mögött,
gyerekekkel pedig még könnyebben is bejárhatók, hiszen nincsenek hajtűkkel teli szerpentinek, embert próbálóan emelkedő sziklás ösvények, a magas csúcsokon kánikulában is jeges szél.
És hát persze látni- és tennivalók is vannak egyébként, ha nem is olyan bőven, mint Ausztriában, de néhány napra azért bőségesen lehet találni eleget. A színvonallal sincs gond, a felújított füzéri vár bárhol megállná a helyét, a füzérradványi Károlyi-kastély is felújítva, interaktív kiállítással berendezve várja a látogatókat.
Két dolog azonban igenis fájt. Az egyik az árszínvonal. A füzéri várba 12 ezer forintért mehet be egy négytagú, kétgyerekes család, a füzérradványi kastályba 7 ezer forint a kedvezményes belépő négy főre, de az igazán nagy ütést a kalandpark viszi be. Egy full extra csomagért, amiben azért a bobpályán csak egy lecsúszás van, két felnőttnek és két gyereknek 82 ezer forintot kellene kifizetni. És mindezen felül, ha még a Nemzeti Összetartozás Hídján is át akar az ember sétálni, akkor az még plusz 18 ezer forint a családnak.
A beszámoló ITT folytatódik.
