A vasútállomás előtt kibontakozó teret sok gyalogos turista kiindulópontjának tekinti. Innen sétáltunk mi is befelé a városközpont felé, de alig néhány perc után megálltunk Kolumbusz Kristóf gigantikus méretű szobra előtt. A neves hajós ennek a városnak a szülötte, akinek nemcsak szobrot emeltek, hanem Genova belsejében – karnyújtásnyira a katedrálistól – múzeumként őrzik az Újvilág felfedezőjének a házát.
Találkozóhely kivilágított szökőkúttal
Gyalogosan haladtunk tovább a híres paloták utcasorán. Ez a negyed az egykori gazdag kereskedők és vállalkozók világát idézi fel, akik egykoron díszes épületeket és templomokat építtettek kiváló alkotókkal. Ezek a pompás paloták a múló idővel versenyezve kiállták az évszázadok viharait, és ma is állnak. Persze napjainkban más a feladatuk, mint korábban. Akkoriban ezek a különböző építészeti stílusokat képviselő magas házak otthonként szolgáltak elsősorban a jó módú tulajdonosoknak és családtagjaiknak, teljes kényelmet nyújtva. Ma viszont főleg múzeumok, galériák és pénzintézetek találhatók bennük. A városnak ez a része napjainkban turisztikai látványosság, de a boltok sokaságát tekintve kereskedelmi negyedként is működik.
A helybeliek úgy mondják, hogy a genovaiak a XV. század közepétől a XVI. század közepéig élték fénykorukat. A gazdag kereskedők ugyanis hiteleket nyújtottak a spanyol és más európai királyságoknak, és az ezekből szerzett pénzekből építették fel a történelmi belvárost, amely ma is a legnagyobb Európában.
Megcsodálva a gazdagon díszített épületeket, a festői szépségekben bővelkedő és meredeken lejtő sikátorokon keresztül jutottunk a kikötő felé. Ezen a részen nevezetes a klasszicista stílusban épült Operaház. A környezetében elterülő forgalmas tér pedig a régi és a modern Genova találkozóhelye, a kivilágított szökőkútjával és színes épületeivel. Sétánk további részében – a kikötő közelében – láttuk a környezetéből kiemelkedő genovai székesegyházat, melynek homlokzata a nagy francia dómok stílusát tükrözi. Érdekessége, hogy az egyetlen tornya a templom testéből nyúlik ki, mert csak a jobboldalit építették meg. Ennek az igazi francia épületnek azonban a fekete-fehér márványburkolat olaszos színt ad. Ugyanilyen burkolat fedi a templom belsejében lévő magas csarnokot is, ahol a vaskos boltozat és az emeleti oldalsor román stílusformákat őriz.
Daruk, árbocok és a világítótorony
Az az utca, ahol elhaladtunk, már a kikötőt övező útba torkollik, amely Genova legforgalmasabb része. Itt naponta gépkocsik ezrei haladnak keresztül. A nyüzsgő élet fő forrása azonban a hatalmas kikötő, amely a franciaországi Marseille után a második legnagyobb a Földközi-tengeren. Általában a szárazföldön érkező genovai utasok nagy része is ide igyekszik először, hogy felfedezze ezt a környéket.
A kikötő medencéje valósággal lüktet a daruk, a rakodó hajók, a kémények, árbocok folytonos zűrzavarától. A monumentális teherhajók mellett mediterrán luxushajók, jachtok, halászbárkák nyüzsgő tömege látható itt. Közülük is kiemelkedik a személyszállító óceánjáró sokemeletes tömege, amellyel a különböző országokból érkezők utaznak pihenni távolabbi vidékekre. A benyúló mólókon vasúti szerelvények tolatnak, így zaj és csörömpölés veszi körül ezt a városrészt. Az itt emelkedő 117 méter magas világítótorony a feljegyzések szerint a világ legrégebben épült és ma is működő tengeri jelzőtornya. Ez Genova jelképe. Ennek a lábánál alakították ki az új kikötőt, amely a teherfogalom zömét bonyolítja le. Genovában évente 15-20 ezer hajó fordul meg különböző rakományokkal és legalább félmillió utast is szállítanak a tengeren.
Amerika felfedezésének 500. évfordulójára, 1992-ben a régi kikötő helyén egy szórakoztató központot is létesítettek, mely megtartotta régi nevét, a Porto Anticót. Ebben a központban található Európa legnagyobb, tengeri élővilágot bemutató akváriuma, gyerekcsalogató delfinekkel és cápákkal, de helyet kapott benne egy nagy tér padokkal, pálmafákkal és egy multifunkcionális térdíszítő elemmel, mely emberekkel teli kabint emel a magasba. A kikötő környéke tele van éttermekkel, klubokkal, a tengerparti sétány mentén pedig pálmafák és más növények díszlenek. Emellett ott található az a különleges üveggömb is, amely bioszféramúzeum, megannyi érdekességet kínálva. Ezeken túl a kikötő partján levő Tengerészeti Múzeum előtt különleges attrakciónak számít az a hatalmas, háromárbocos hajó, amely díszletként itt horgonyoz. Nem véletlenül, hiszen a Neptun névre keresztelt vízijármű egy valamikor működött hajó modelljeként Roman Polanskinak, a lengyel származású Oscar-díjas rendezőnek az egyik filmjéhez szolgált. A díszes jármű nemcsak kívülről, hanem belülről is sok érdekességet kínál, melyet sok látogató tekint meg naponta.
A múlt és a mozgalmas jelen
A kikötői kaland után felmásztunk az egyik közeli magaslatra, ahol elénk tárult Genova városképe, a múltjával és a mozgalmas jelenével. A régi és az új kikötő nyüzsgése, a templomok, a paloták, a magas házak és a sikátorok sokszínű világa pompás látványt nyújtott. Ugyancsak élményt jelentett a henger alakú tornyos régi városkapu látványa, valamint az új negyedben a toronyházak és a felhőkarcolók képsora is.
A francia Dumas, Montesquie és Fleubert – akik szívesen időztek itt – úgy írták le Genovát, mint a márvány városát, a gazdagság, a pompa egyik jelképét. A város hírességeit ma is tisztelet övezi. Nemcsak Kolumbusz Kristófot, hanem például Nicollo Paganínit, a zeneszerzőt és hegedűművészt, Leon Battista Albertit, a humanista építészt, költőt és írót, vagy Vittorio Gassman Oscar-díjas olasz filmszínészt és rendezőt.
Ebben az itáliai városban keverednek egymással a különböző kultúrák, illetve az építészeti stílusok is. Mindezek elsősorban a tengeri hajózásnak, a hatalmas kikötő vonzásának köszönhetők.
