Itt az idő, hogy véget vessünk a borravaló intézményének! -ajánlja az éttermeknek a The Guardian szerkesztője, Jay Rayner.

Minden egyes alkalommal, amikor étterembe megyek, úgy érzem, hogy számomra teljesen idegen emberek, a pincérek veszik át a kontrollt és őrködnek felettem. Ez baromira idegesít! Általában semmit sem tudok róluk. Nincs garanciám arra, hogy jól fogom magam érzeni vagy sem. Sebaj! Végül is nincs mitől tartanom, hiszen megkapják majd a jutalmukat, a borravalót, amit az étkezést követően otthagyok majd. Mintha ez bármilyen különbséget jelentene! Itt az ideje, hogy tudomásul vegyük, hogy a borravaló egy tolakodó, elavult, működésképtelen és végeredményben hatástalan rendszer, nem illeszkedik a mai kor, a szolgáltatóipar követelményeihez - állítja Jay.

Valóban lehetséges befolyást gyakorolni a szolgáltatás minőségére a kiegészítő jövedelem által? Nem! Jay úgy véli bátor lélek az, aki ma elutasítja a borravaló fizetését. Függetlenül attól, hogy adunk-e vagy sem, nem tudhatjuk, hogy a személyzet ténylegesen megkapja-e a borravalót, hacsak nem faggatjuk őket, ami viszont teljesen tönkrevágja az élményünket. Feltételezem, hogy általában tudunk készpénzt otthagyni, de a plasztikkártyák korában egyáltalán nem biztos, hogy mindenkinél van készpénz. És ha még ott is hagyjuk a borravalót, ki tudja, hogy kinek a kezébe kerül a végén? -teszi fel a költői kérdést a The Guardian szerkesztője.

De van egy nagyobb probléma is ezzel! Tekintsük úgy a pincéreket, mintha kvázi szolgáink lennének, akiket meg lehet jutalmazni kényünk, kedvünk szerint? Vagy inkább hiszünk abban, hogy munkájukért cserébe méltók egy normális fizetésre? Számomra nem is kérdés, hogy ez utóbbi az egyetlen járható út! - fejti ki véleményét Jay Rayner.

A borravaló mellett kiállók tábora úgy véli, nincs más mód arra, hogy a szolgáltatással kapcsolatos elégedettségünket vagy elégedetlenségünket kifejezzük. Jay szerint ez egyszerűen nem igaz! Számtalan eszközünk van arra, hogy kifejezzük elégedettségünket, akár az egyszerű köszönet által, melyet a jól megfizetett alkalmazottak mindig örömmel fogadnak. Az egyetlen igazi érv, az áfamentesség kérdése lehet, hiszen az áfa jogilag nem alkalmazható a borravalókra, melyeket önként adnak a vendégek. De bizonyára nem olyan karakán a vendéglátóipar, hogy ennek kapcsán leüljön az illetékes fehérházi vagy brüsszeli adóhatóságokkal egy alacsonyabb vendéglátóipari Áfa kiharcolásáért.

Egyes vendéglátósok megteszik a szükséges lépést, mint ahogy az Egyesült Álllamokbeli Danny Meyer a Union Square csoporttól vagy a Gallivant Hotel, akik azzal érvelnek, hogy hosszú távon jobban megéri nekik, ha a minőségi alkalmazottak munkáját biztonságos jövedelmekkel honorálják. Cserébe a vacsora vendégek magasabb árakat fognak látni az étlapon, de legalább tudják, hogy az ár amit látnak, az pontosan az, amit fizetniük kell és azok az emberek akik kiszolgálják őket, rendesen meg vannak fizetve.