Nem az első alkalom az utóbbi időkben, hogy kiteszik a képünkbe: Magyarország továbbra sincs kellőképpen kitalálva. A rendszerváltáskori Magyarország ugyan ideig jó alapot szolgáltatott az imázs megteremtéséhez, de erre ideje lenne már ráhúzni valami korszerűt - sürgetett Dr. Kincses Gyula, egészségügyi turisztikai szakértő. Szóval, szedjük össze magunkat, mert, mint fogalmazott: „tschikosch és piroschka leértékedődtek.”
Az évekig külföldön élt Pocsai Alex, a sárvári Spirit Hotel társtulajdonosa ennél messzebb ment. Szerinte még mindig él küldőpiacaink népében egyfajta ellenségkép, melynek lebontásában viszont sokat segíthet az egészségturizmus.
Nem tamagocsi
Kincses Gyula úgy látja, az egészségturizmus nem csupán kis energia- és befektetés igényű, de a magyar hagyományoknak és lehetőségeknek is leginkább megfelelő ágazat. Mi több, válságálló, hiszen az egészségére folyamatosan költ az ember saját termelékenysége érdekében. „Nem tamagocsi, hogy egyszer foglalkozunk vele, aztán majd meglátjuk, mi lesz” - így Kincses. Sőt, az öregedő nyugati társadalmak növekvő egészségügyi kiadásai landolhatnának akár a mi zsebünkben is.
Gyógyvíz kihasználásunk ugyan nemzetközi színvonalú, de nem egészült ki megfelelő mennyiségű hozzáadott érték alapú szolgáltatással - hűtött le. A gyógyhelyeket specializálni kell, hiszen minden gyógyvíz egyedi. Ezzel egybecseng Dr. Mándó Zsuzsanna, a Hévízgyógyfürdő orvosigazgatója meglátása; szerinte az egyes fürdőknek nincs arculata, nem tudják, mit gyógyítanak.
Remek imázs az egészségturizmus
a kerekasztal beszélgetést vezető Mezősi Csilla, az MT Zrt. egészségturizmus szakértője szerint is, de az imázs csak akkor nyer értelmet, ha annak tárgyát az ország maga is gyakorolja. Azaz hétköznapunk része-e a fürdőkultúra? - szegezte Mezősi kérdését a résztvevőknek. Az európai síturizmus 50%-át elnyelő Ausztria példájával élve Puczkó László a a Xellum Kft., The Tourism Observatory for Health alapítója szerint lehetne, de egyebek mellett az ÁNTSZ egy-két értelmetlen szabályozásán változtatni kellene, hogy korai életkorban kezdve a szülőkkel együtt szokjunk hozzá. Ráadásul az osztrák síszezon néhány hónapjával szemben nekünk egész évben használható termálvizeink vannak, gyógyhatás tekintetében pedig a dobogón állunk - így Ruszinkó Ádám, a Magyar Egészségturizmus Marketing Egyesület elnöke.
„Bárcsak így lenne!” - sóhajtott fel Szőke László, a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. vezérigazgatója, reagálva a vitaindító kérdésre. 90-95% a külföld javára ismertette Szőke a Gellért és Széchenyi fürdő látogatottsági arányát. Budapest amúgy sem fürdőváros Szőke szerint, hanem a fürdők városa, mivel a fürdőkhöz csak elvétve csatlakoznak gyógyszállók. A vállalat finanszírozási gondjai miatt a fővárosi fürdők állapota rossz a fejlesztések nem voltak célirányosak, összehangoltak. A mára magára utalt BGYH-nak 1 milliárdja lenne fejlesztésre, de össze kell kapnia magát, mivel a 2014-ben kezdődő időszak uniós támogatásai a fejlettnek tartott közép-magyarországi régióba aligha csepegnek.
Nem csak a pénz
A nem csak a fővárosra jellemző alulfinanszírozottság mellett a „szakemberek terén is még van hova fejlődni” - hangzott el. Különösen a vezetésben Ruszinkó Ádám szerint. Úgy látja, a fürdővezetők gyakran a helyi politikai vezetés ismertségi köreiből kerülnek ki. „Álláshirdetések közt ilyet még nem láttam” - állította Ruszinkó.
Horváth Gergely, az MT Zrt. vezetője, azért igyekezett megnyugtatni, az egészségturisták hosszú tartózkodási idő után 93%-ban vissza is térnének. Kiemelte: a minőségre kell gyúrnunk, melyben egyetértett Kincses is mondván, hogy árelőnyünkből minőségi előnnyé kell változtatni.
Persze nem mind egészségturista, aki annak látszik. Puczkó László kifejtette: csak, mert valaki belépőt vált egy gyógyfürdőbe, még nem válik egészségturistává.