hirdetés
hirdetés

Töretlenül népszerűek a turisztikai képzések

Silányul az idegenforgalmi felsőoktatás?

Az idén összesen 127 500 fiatal jelentkezett a hazai felsőoktatási intézményekbe, közülük 94 000 főt vettek fel. Szeptemberben 5042-en kezdhették meg tanulmányaikat idegenforgalmi és vendéglátó szakon. A létszám évről évre nő, a turisztikai jellegű képzés töretlen népszerűségnek örvend. Turizmus és vendéglátás ma már szinte az összes megyeszékhelyen hallgatható állami vagy magán-felsőoktatási intézményekben.
hirdetés

Az Oktatási és Kulturális Minisztérium adatai szerint tavaly idegenforgalmi és szálloda szakon 16 intézményben 1458 fő szerzett diplomát. „Az idegenforgalom divatos, utazni pedig jó dolog, a tantárgyak izgalmasak, a diploma pedig könnyen megszerezhető(nek tűnik), de azt senki sem vizsgálja, hogy valóban szükség van-e ennyi friss diplomásra a szakma munkaerőpiacán” – fogalmazza meg az idegenforgalmi szakemberek rendületlenül növekvő létszáma miatti aggályait Puczkó László, a Turisztikai Tanácsadók Szövetségének elnöke, aki maga is több hazai és külföldi felsőoktatási intézményben tanított.

Jóllehet az idegenforgalmi jellegű diploma megszerzése könnyűnek mutatkozik, a bejutáshoz olykor igen magas pontszámokra van szükség: idén az átlagos ponthatár 352 pont, hat intézményben pedig 400 fölötti pont kellett. A hat intézmény közül a Budapesti Gazdasági Főiskolán és a Corvinus Egyetemen kellett leginkább megküzdeni a bejutásért. Előbbin idén 427 pont volt a határ, míg a Corvinus Egyetem Gazdálkodástudományi Karának idegenforgalmi szakára a legmagasabb, 451 pontot kellett összegyűjteniük a leendő hallgatóknak. Jóllehet, ugyanide a költségtérítéses képzésre már 435 ponttal be lehetett kerülni. 11 intézményben ugyanakkor már 160 pont is elég volt a bejutáshoz. A különbségek óriásiak, de a bekerüléshez szükséges magas ponthatár nem jelenti szükségszerűen, hogy a diploma is hasonlóan magas értékkel bír majd.

Emeli egy oktatási intézmény színvonalát, ha minél több nemzetközi kapcsolattal rendelkezik, nemzetközi konferenciákon képviselteti magát, tudományos publikációkat tud felmutatni, valamint más hasonló külföldi intézményekkel együttműködik. A nemzetközi színtéren történő mozgás Puczkó meglátása szerint nem erőssége sok hazai, idegenforgalmi felsőoktatással foglalkozó intézménynek. A képzési intézmények leendő hallgatóinak (is) szóló weboldalak információi alapján a BGF, a Kodolányi János Főiskola, a Veszprémi Egyetem és a gyöngyösi Károly Róbert Főiskola tűnik élenjárónak ebben.

Puczkó szerint összességében alacsony az idegenforgalmi képzéssel foglalkozó hazai intézmények nemzetközi elismertsége. Le vagyunk maradva, de - bár ez nem menti a helyzetet – régiós jelenségről van szó; hasonló gondokkal küzdenek Lengyel- és Csehországban is.

Megoldást jelenthet egyrészt az oktatók nagyobb anyagi elismerése. Kellenek az elismert oktatók, a fiatal oktatók, de az alacsony fizetések ezt akadályozzák. Kevés a főállású oktató is. Fokozná a nemzetközi elismertséget, és emelné az intézmény színvonalát, ha több angol nyelvű kurzus közül lehetne választani. Ugyanígy hasznos volna új tantárgyak vagy kurzusok felvétele, ahogy egyes nyugat-európai egyetemeken, szakítva a manapság lecsengőnek tűnő hagyományos idegenforgalmi képzéssel, például szabadidő-menedzsmentet oktatnak.

Külföldi oktatókra van igény, az Erasmus-program keretében jönnek is, de az órarendek – az európai viszonylatban magas, heti 10 fölötti tantárgy és azok óraszámai – miatt kihívásokkal jár beilleszteni a tanrendbe egy-egy külföldi oktató kurzusát. Egyszerűbb lenne, ha ezeket a kurzusokat adott heteken lehetne megtartani. „A munkáltatók figyelik a minőségi különbségeket, hogy a náluk elhelyezkedni kívánó friss diplomás hol szerezte a végzettségét” – tájékoztat Puczkó. Közkeletű pletykák szerint álláskereséskor több munkáltatónál előnyt élveznek a BGF-ről és a Kodolányiról kikerülő fiatalok. Ugyanakkor – meglepő módon – a végzősöknek csak egy része óhajt a szakmában elhelyezkedni. Akadnak, akik azért szerzik meg a szakirányú felsőfokú végzettséget, mert a már működő családi vállalkozásban fognak dolgozni.

„A végzett hallgatók sok esetben nem kívánják végigjárni a szakmai ranglétrát, nem szívesen értékesítenének utakat egy pult mögött állva napi 8-10 órán keresztül. Sokszor azzal a tudással, amelyet friss diplomájukkal nyújtani tudnak, nem állnak arányban az anyagi elvárásaik” – fejti ki Puczkó az erőtlen elhelyezkedési szándék egyik lehetséges okát, hozzátéve, hogy a szállodai és utazásszervezői szakma jelenlegi magyarországi anyagi megbecsültsége méltatlanul alacsony.

Jelentős a szórás

Puczkó Lászlóhoz hasonlóan látja az idegenforgalmi felsőoktatás helyzetét Molnár Gabriella, a MUISZ elnöke is. Molnár szerint az ilyen képzést nyújtó intézmények nagy száma miatt jelentős a minőségi szórás. A több intézményben, így a Heller Farkas Főiskolán, illetve a BGF-en is oktató és vizsgáztató Molnár tapasztalatai szerint a munkaadók valóban rangsorolnak az intézmények diplomái között. Az elhelyezkedésnél nagy előnyt jelenthet, ha a képzés részben idegen nyelven folyt.

Tetézi a túlképzésből következő elhelyezkedési nehézségeket a jelenlegi gazdasági válság is, így nagy az elhelyezkedni nem tudók vagy a kényszerből pályát elhagyók száma. De nehézséget jelent az is, hogy az utazásszervezők nem szívesen vesznek fel teljesen kezdőt, elvárják az egy-két évnyi tapasztalatot, nem nagyon vesződnek az újonnan érkezett munkaerő betanításával. Persze, mint azt Puczkó is kifejtette, a friss diplomások elvárásai sem feltétlenül állnak összhangban képzettségük szintjével. Ennek hátterében Molnár a végzettség kissé megtévesztő nevét sejti; önbizalmat adhat egy fiatal diplomásnak, ha képzettsége elnevezésében ott áll, hogy menedzser, holott – teszi hozzá Molnár – ők még nem menedzserek. A szakmai ranglétrát mindenkinek, aki a pályán szeretne maradni, végig kell járnia.

Szállodás nézőpont

A hazai, de külföldi tulajdonú szállodák ellenben előszeretettel alkalmaznak kezdő diplomásokat, akiket a saját igényeiknek megfelelően képeznek tovább. Ezt megerősíti a Magyar Szállodaszövetség titkára, Kovács István is. Gyakorló szállodai szakemberként úgy tapasztalja, hogy ezek a szállodaláncok pontosan tudják, mit akarnak, milyen termékükhöz milyen ember szükséges. Az igényeknek megfelelő kiképzésre – mondja Kovács – inkább alkalmasak a könnyen alakítható, beidegződött rossz szokások nélküli, friss diplomások. Ugyanakkor a szakma nem tud felszívni ennyi szakembert, különösen nem a ki tudja, meddig tartó válság közepette. Kovács nem érti, miért van ennyi szakirányú felsőoktatással foglalkozó intézmény.

A szakirányú felsőoktatás minőségi változásáról Puczkóhoz és Molnárhoz hasonlóan vélekedik Kovács is, hozzátéve, hogy azért a nagy szórás ellenére lehet találni megfelelően képzett végzősöket, különösen, ha angol nyelvű képzésen vettek részt. A frissen végzetteket azonban a munkaadónak még valóban sok fogásra meg kell tanítania. Ez Kovács szerint köszönhető a bolognai folyamatnak is, amelynek hatására csökkenteni kellett a hallgatók számára előírt gyakorlati időt.

A szakma Puczkó által is említett alulfizetettsége Kovács szerint nem minden esetben visszatartó tényező az újonnan végzettek számára; vannak cégek, amelyeknél kifejezetten presztízsnek számít dolgozni. Egy ilyen hely referenciaként jól mutat a szakmai önéletrajzban, ezt tudják jól a cégek is, így alacsonyabb fizetésért is találnak munkaerőt. A fiatal szakember viszont két-három év múlva, a jó referencia birtokában elhagyja céget.

„Néhány példától eltekintve nem versenyképes a hazai idegenforgalmi felsőoktatás” – summázza véleményét Kovács István.

Létszámstop?

Kérdésünkre, hogy amennyiben egy szakmában, és az ahhoz szükséges képzésből a szakmában dolgozók szerint is túltermelés van, a minisztérium bevezethet-e létszámstopot, az Oktatási Minisztérium sajtóosztályától azt a választ kaptuk, hogy a kormány a munkaerő-piaci visszajelzések figyelembe vételével minden évben elfogadja az államilag támogatott felvételi létszámot képzési területenként. A felvételizők is kapnak visszajelzést pályakövetés révén az elhelyezkedési esélyekről. A fentiekről a 2005. CXXXIX törvény 53. §-a rendelkezik: „A Kormány évenként állapítja meg az új belépők létszámkeretét az egyes képzési területek és a képzés munkarendje szerint. A Kormány döntését a munkaerő-piaci szereplők e törvényben meghatározottak szerinti bevonásával, a munkaerő-piaci előrejelzések, a pályakövetési rendszer tapasztalatainak, a diplomás munkanélküliség helyzetének értékelésével hozza meg, azzal a megkötéssel, hogy figyelembe kell venni a döntéshozatal évében benyújtott jelentkezések számát. Az előző évhez képest biztosított létszámkeret növelése, illetve csökkentése – adott képzési területen belül – nem haladhatja meg a tíz százalékot.”

Cikkünket vitaindítónak szánjuk, elsősorban az oktatási intézmények képviselőinek hozzászólásait várjuk a This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it. címre.
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

Kiadónk társoldalai